„Nem emlékeztek rá, hogy már elmondtam nektek ezeket, amikor nálatok voltam? – (2Thessz 2,5)
Ösztönös emberi vágy: mihamarabb szabadulni a nehéz helyzetből. Ha bajban vagyunk, valamilyen betegségben vagy fölöttébb nehéz illetve kellemetlen helyzetben találjuk magunkat, mindent megteszünk azért, hogy a lehető legrövidebb időn belül mögöttünk tudhassuk ezeket. A thesszalonikai hívők élete állandó fenyegetettségnek, üldöztetésnek és sokszor bizony halálos veszedelem volt kitéve. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy ők is szerették volna, ha ez az állapot mihamarabb véget érne, és ők ezt természetesen a Jézus visszajövetelében látták megvalósulni. Tévtanítások egész sora próbálta ezt a fajta vágyálmot kielégíteni, miszerint az Úr Jézus Krisztus visszajövetele még az ő életükben meg fog történni.
Pál apostol kissé erőteljes hangon próbálja felrázni a thesszalonikaiakat, emlékezteti őket arra, amit már mondott nekik korábban, de ők elfelejtettek: Krisztus visszatérését még sokféle eseménynek kell megelőznie, a gonosz még nem tombolta ki magát eléggé, még sok borsot fog törni az orruk alá. Lesznek sokan, akik elvesznek, mert elutasítják az igazság szeretetét, amely által üdvözülhetnének. Isten az elutasító magatartás, a hamisságban való gyönyörködés miatt rájuk bocsátja a tévelygés hatalmát. Így jár mindenki, aki nem Istenre hallgat, aki hamar elfelejti, amit tőle hallott.
Ha az ember megfeledkezik Isten szaváról, akkor könnyen az ördög csapdájába esik, Fontos, hogy újra és újra az Úr felé fordítsuk tekintetünket, és ne emberi szempontok szerint nézzünk a holnap felé, hanem vegyük eszünkbe mindenkor azt, amit Isten megmondott nekünk a jövővel kapcsolatosan. Hogy mikor jön vissza Jézus, hogy végett vessen a sok gonoszságnak, az övéi szenvedésének, nem tudjuk, de azt igen, hogy megígérte, velünk lesz minden napon a világ végezetéig. Szeret minket, „és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg” – (2 Thessz 2, 16). Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos