“Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én“ (Ésaiás 66,13)
Ésaiás próféta azok számára hirdet ítéletet, akik elfordultak Istentől, vagy nem fogadják el Isten jelenlétét. Minden időben volt van és lesz egy olyan közösség, amely Isten törvénye szerint próbál meg élni, így is cselekszik, ez a mag életet nyer.
Nem ringathatjuk magunkat hiú ábrándokban, azzal sem nyugtathatjuk magunkat, hogy majd akkor meglátjuk, hogyan is lesz, addig éljünk szabadon és felelőtlenül, vallják nagyon sokan.
Isten közel hajol övéihez. Mindig a legjobbat adja nekik. Olyan távlatokat ígér nekik, amelyeket egyedül csak ő adhat meg. Az itt szerepeltetett hasonlat önmagáért beszél. Gyermekként valamennyien tapasztaltuk, mit, mennyit jelent az anyai vigasz. Az édesanyák még a legkilátástalanabb helyzetben is felismerik a kiutat és látják a megoldást. Isten még inkább.
Egyetlen vigaszunk csak ez lehet: Isten még azokért is kész volt oda áldozni egyszülött Fiát, akik nem hisznek benne.
Olyanok vagyunk,
akár a tél tavasz nélkül,
mint rózsa tövis nélkül,
akár az alvó álom nélkül…
reménytelenek, elveszettek,
de ébred a kikelet,
oltalmaz a tüske,
az álmok nem hazudnak,
leszünk élettel teltek
símogatásodra.
Ámen.
Fodor Lajos