,,Te ismersz engem, URam! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem. Válaszd külön őket, mint levágni való juhokat, és készítsd őket elő az öldöklés napjára!” – (Jer 12,3)
A 11-ik rész végén arról olvasunk, hogy az anatóti rokonsága, testvérei merényletet követnének el Jeremiás ellen. A saját vére szeretne vele végezni. Valamiért ismerős számunkra ez a jelenet. Mintha már olvastunk volna hasonló jelenségekről máshol is. Nem csupán a királyi házakban történ ez meg az évszázadok során, maga az Újszövetségben is nyomát tapasztaljuk ennek, Jézust nem fogadják be az övéi. Ő tudta ezt jól, senki sem lehet próféta a saját hazájában: „menj el innen és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is tetteidet” … „mert a testvérei sem hittek benne.” (Ján 7, 3-5) „felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák.” (Lk 4,29)
Be kell ismernünk, hogy nem kellemes soha egy olyan rokonnak a jelenléte, aki a folytonos bajt hozza az ember fejére. Nem kellemes olyan emberrel élni, aki botránkozást hoz mag után, hiszen Jeremiás próféciáiban igen „kemény” szavak hangzottak el: bűnbánati beszéd, ítélethirdetés stb. De Jeremiás nem saját kezűleg oldja meg a felmerülő problémát: Isten elé viszi ügyét. Elsőnek önvizsgálatot tart és felméri, hogy nem-e követett el valamit, ami miatt megérdemli mindezt?
Önvizsgálat – egyik olyan cselekedet, ami nagyon hiányzik életünkből. Mindig a másik a hibás. Én nem követtem semmi rosszat. Szokták mondani: „az egész úgy kezdődött, hogy a szomszéd visszaütött.” Vizsgáljuk meg mi is konfliktusainkat. Mi rosszat követtünk el mi azokban? Hogy élte meg az, akivel haragban vagyok? Vigyük az Úr elé az ilyen helyzeteket, Rá kell bízni. Nem kell mindent nekünk, saját kezűleg tüstént megoldanunk. Ámen.
Kocsis Norbert slp.,
Szamos-negyed