,,Ó, Uram, Uram! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen! Te irgalmas vagy ezer nemzedéken át, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel úgy bánsz, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli. Jeleket és csodákat tettél Egyiptomban, Izráelben és az emberek között is mind a mai napig. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is ismert. “- (Jer 32,17-20)
Jeruzsálem ostroma Sedékiás uralkodása kilencedik esztendejében kezdődött, amikor még a próféta szabadon végezhette szolgálatát Jeruzsálemben. Történt ugyanis, amikor az egyiptomi hadsereg hírére a babiloni támadás megtorpant, akkor a próféta kihasználva mindezt Anatótba kívánt menni, hogy családi ügyeit intézhesse. Jeremiást dezertálás vádjával elfogják és bezárják. Ekkor fogalmazódik meg ez az ima, amellyel Istenhez fordul, és a zsoltárok gondolatvilágából próbál választ keresni arra a kérdésre: ha Isten Jeruzsálemet el akarja pusztítani, akkor mi értelme van a kijelentésnek. Isten a válaszában szuverén hatalmára és szabadságára utal, amelybe meg kell nyugodnia a prófétának, és el kell fogadnia Isten döntését. Ha Jeremiás korában az emberi bűnnek következménye az ország pusztulása és a nép fogságra vitele, Augusztus uralkodásának idején ebből a szuverén hatalomból dönti el, hogy Megváltót ad az embernek. Mi is elmondhatjuk ma imáinkban a prófétával együtt: “Nagyszerűek a terveid, Uram tetteid hatalmasak.” Szemeivel követi életünket és jeleket illetve csodákat tesz meg is életünkben Szentlelke jelenléte által. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek