,,Azt a nemzetet pedig, amely nyakába veszi a babilóni király jármát, és szolgál neki, meghagyom a maga földjén – ezt mondja az ÚR –, és művelheti azt, és lakhat benne. Sőt Cidkijjának, Júda királyának is mind e beszédek szerint szóltam: Vegyétek nyakatokba a babilóni király jármát, szolgáljatok neki és népének, és éltek! Miért halnál meg te és a te néped fegyver, éhínség és dögvész miatt, amint megmondta az ÚR az olyan népről, amely nem szolgál a babilóni királynak?” – (Jer 27,11-13)
,,Szabadság szerelem, e kettő kell nekem!”. Vallja Petőfi Sándor s vele együtt mi magunk is, nemcsak március derekán, hanem az év többi részében is. Adventben is. Szabadság. Ki az, aki önként vállalja, hogy szolga legyen? Aki életét, jogait egy másik ember vagy nemzet akaratához szabja? Az ember nem akar lemondani sem a szabadságról sem a szerelemről. Isten népe sem akart lemondani a szabadságáról. Látta az ellenséget, hallotta a figyelmeztető szót, mégis két kézzel ragaszkodott a szabadsághoz. De a helyzete már akkor árnyaltabb volt. Jójákin királyt már fogságba vitték Babilonba, Cidkijá függetlenségi műveletbe kezdett. Jeremiás, Isten embere azonban hajthatatlanul arra biztatta adja meg magát Babilonnak. Ez az élet útja lett volna számára. Népszerűtlen tanács, amely szembe megy az ember függetlenségi vágyával. Kihívás van benne, legyőzni önmagunkat, legyőzni az egónkat és megalázkodni Isten előtt. Mi lesz, ha megtesszük? Valamit végérvényesen elengedünk, de valamit végérvényesen megnyerünk. ,,Mert aki meg akarja tartani életét, elveszti azt, aki pedig elveszti életét énérettem, megtartja azt” – (Luk 9,24). Mi az, amiről Isten azt mondja ma neked: Engedd el!? Mi az, amiről az érzed, szíved mélyén nem segít? A nép a külsőségekben bízott többek között a templomi edényekben. Amíg azok a helyükön vannak, nagy baj nem lehet! Nem a külsőségek tartják meg az életünket, hanem az Úr! Isten azt mondta: ,,Babilonba viszik azokat, és ott lesznek mind ama napig, amelyen meglátogatom őket – ezt mondja az ÚR –, mert fölhozom és visszaállítom azokat erre a helyre” – (Jer 27,22). Isten szándéka a meglátogatás és helyre állítás! Ezért jött el Jézus, és ezért jön egészen közel ma is hozzád! Engedd meg Neki, hogy ez megtörténjen benned! Ámen.
Törő Attila,
Patóháza