„Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez! Mert könyörületes és irgalmas ő, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű, és bánkódik a veszedelem miatt” – (Jóél 2,13)
Mit tehet az ember, aki úgy érzi, hogy összeomlott az élete? Miként lehet talpra állni egy olyan pofoncsapás után, amely addig elképzelhetetlen mélységekbe taszított? Van-e még dicső jövője annak, akit sárba tapostak? Lehet-e még boldog az, akinek elvették minden örömét? Az ige útmutatását követve igen, lehet!
Jóél próféta idejében az asszírok hatalmas pusztítást vittek véghez az országban. Szörnyű kegyetlenséggel gyilkoltak le rengeteg embert, köztük gyerekeket és terhes nőket is. Ebben a bánatban az Úr prófétája nem a vérszomjas bosszúra bátorított, és nem a tehetetlen jajgatás hangján szólalt meg, hanem böjtre és a szív megszaggatására szólította fel a megmaradtakat.
Az ószövetségi ember számára a szív az érzelem, az értelem és az akarat központja volt. A szív megszaggatása azt jelenti, hogy össze kell tépni azokat a régi ideológiákat, amelyek a veszedelembe taszítottak. Meg kell változtatnunk az akaratunkat. Akarnunk kell szeretni az Urat és a felebarátunkat. Ilyen megszaggatott szívvel lehet Isten elé állni, aki irgalmas és könyörületes. Ő megsegít, megerősít, megbátorít, hogy a romokból újjáépülhessünk. Ámen.
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród