,,Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már! Sötétség és ború napja az, felhő és homály napja, mint a hegyeket elborító szürkület. Jön egy nagy és hatalmas nép, hozzá hasonló nem volt még soha, és ezután sem lesz többé, míg csak emberek élnek. Előtte tűz emészt, utána láng perzsel. Előtte Éden kertje az ország, utána sivár pusztaság. Nem menekül meg előle semmi. Olyan az alakjuk, mint a lovaké, úgy száguldanak, mint a lovasok.” – (Jóél 2,1-4)
Ha az ókorban egy város kürtje megszólalt, az két dolgot jelezhetett: háborút vagy békét. Előbbi esetében a kürt szava jelezte azt, hogy a védtelen nép azonnal a vár védő falain belül keressen menedéket magának, mert az ellenség közel. Ilyenkor amit csak lehetett magukkal vittek, hogy az ostrom idejét kibírhassák, legyen elegendő ivóvíz és élelem, mert a csata ideje és végkimenetele kiszámíthatatlan volt. Utóbbi esetben a kürt szava a békét, a közösséget jelezte. Istentiszteletre, ünnepre hívta a sokaságot, melyben helyet kapott az áldozat, de ezen kívül a családok és barátok békés együttléte is. Az ember érezhette a két jelzés közötti különbséget, és bizonyára a békének, a kibontakozódásnak, a fejlődésnek jobban örült, mint a háborúnak. Mai Igénk kürtje riadót jelez, ami félelmet gerjeszt, hiszen az ellenség érkezésével felhő és homály borítja az eget. Az ellenség hatalmát jelzi, hogy mindent felperzsel, nem hagy életet maga után, olyan lesz, mint a sáskajárás, amikor minden élelem, minden növény, ami előtte van elpusztul. A pusztulás, a próba oka mindig az ember és Isten közötti kapcsolat megromlása, amelynek okozója az ember. A mai nap alkalom újra arra, hogy magunkba tekintsünk, erősítsük meg Krisztussal való kapcsolatunkat, hogy életünkre áldás térjen. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek