„Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; és így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket. Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. Amikor egy kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.” – (Márk 1,16-20)
Az útkészítő szolgálata háttérbe szorult, és Jézus megkísértését követően a Galileai tengerhez ment, hogy munkatársakat keressen. Szolgálatra hívja Simont, Andrást, Jánost és Jakabot. Az evangélium mindenkihez szól, a szolgálatra azokat hívja az Úr, akiket különösképpen kiszemelt erre, hogy legyenek tanúi a jeleknek és csodáinak, valamint halálának és feltámadásának. Jézus maga hívja tanítványait, Ő az, aki ismeri a szíveket és tudja, hogy kik azok, akik a szolgálat minden feltételeit teljesíteni tudják. Az elhívott tanítványok a tenger mellett lépnek szolgálatba, munkájukból hívja el őket, hogy a hivatásban hűek és szorgalmasak legyenek. Kinek szól a hívás? Egyszerű embereknek, akik hamarosan rájönnek arra, hogy legeltetniük kell a juhokat. A tanítványok megszólításában a mi elhívásunkat kell látnunk. Mi is emberhalászok vagyunk? Fogunk halakat? Ha nem fogunk vizsgáljuk meg hálóinkat és foltozzuk meg, mint azt sokszor a tanítványok is tették. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek