„Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek.” (Fil 2,14)
Gyakran látom, hogy erőlködünk, próbálkozunk, de nem áll mindenki a „jó” ügy mellé. Ha tenni kell, aki ott van folyton kibeszéli s hiányolja a távolmaradót s zúgolódik. Én inkább olyan vagyok, hogy ha kell bele állok s akár egyedül is végig csinálom fog csikorgatva is, ne mondják, hogy nem tettem oda magam.
Pál arról ír, hogy versengés és zúgolódás nélkül tegyük, amit teszünk Istenért: „hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. Életnek beszédét tartván elébük”
A keresztyénség nem küzdelem, és nem verseny még ha néha futni is kell a versenypályán, még ha néha ki is kell állani a Krisztusért.
A keresztyénség, örömben telő élet, ahol az ellenfelet, az ellenséget arról kell meggyőzni Isten beszédével és szelíd élettel, hogy ők is Isten gyermekei. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod