,,Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, főleg a körülmetéltek között. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat felforgatnak azzal, hogy olyasmiket tanítanak aljas nyerészkedésből, amiket nem kellene…Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre alkalmatlanok.” (Titusz 1,10,11,16)
Pál ebben a levelében valós gyülekezeti problémákra reagál. Ifjú tanítványának Titusnak leírja, hogy mit kell tegyen ahhoz, hogy az egység megmaradjon Isten népe életében. Pál itt nem kerülgeti a forró kását a probléma gyökerével kezdi és abból kiindulva rendre veszi a tüneteket. Mi az alap problémája az embernek? Az engedetlenség. Akár elismerjük akár nem. Mióta kivettük a kezünket az Isten kezéből ez az az állapot, amiben vergődünk az engedetlenség állapota. Tökéletesen igaza van a bűnvalló imádság szavainak ,,…minden rosszra hajlandóak vagyunk…” Csakis kizárólag Isten Szentlelke tud segíteni minket, hogy ne tegyük meg! Ma is kérheted, hogy Ő könyörüljön rajtad! Az engedetlenség hozadéka a meg nem szűrt beszéd:,,fecsegők, ámítók, nyerészkedésből tanítanak” kemény dolgok ezek. Ezeknek nincs helye az Isten népe között.
Hogyan lehet lelepezni ezt a működést? Egyszerűen bele kell nézni az ilyen emberek életébe. A 16. vers erről a próbáról beszél. Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre alkalmatlanok.
Ha egy ember életében a szavai és tettei között összhang van, akkor a hitelessége a hitét táesz bizonyságot. Ha a szavak és tettek szétszakadtak, akkor ott valami visszatetsző. Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen bennünket egy hiteles életre, amelyben a nemes szavakat nemes tettek követnek. Ámen.
Törő Attila-Miklós,
Patóháza