“Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amelyet ő szokott inni. Megkérte hát az udvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. Isten az udvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt, de azért ezt mondta az udvarmester Dánielnek: Félek az én uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így az ételetekről és az italotokról. Mi lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak? Még bajba kerülök miattatok a királynál!” (Dán 1,8-10)
Nehéz és megpróbáltatott időket élünk, amikor nagy szükség volna olyan emberekre, akik határozottak, a szélben ha meg is hajlanak, de nem törnek meg. Azonban a tapasztalat az, hogy ezekkel ellenkezőleg, olyan személyekkel találkozunk naponta, akik kimondják: nincs tovább, ezt már nem lehet bírni. Az élet próbái egyre több emberben idézi elő a döntésképtelenséget, a határozatlanságot, a félelmet… Sokan a mának élnek úgy, hogy kimondját csak az adott 24 órát éljék túl valahogy, majd a következőn is lesz valahogy. Ilyen helyzetben nehéz tervezni, nehéz megfontoltan és céltudatosan élni. Ha feladjuk a napi kűzdelmeket, ha a világgal együtt sodródunk, akkor legyengülünk és sebezhetőbbekké válunk, ha közösségeinkhez hűtlenekké válunk, akkor összeomlik minden, amit őseink féltve őriztek. Isten Dániel példáján keresztül egészen más magatartásra bátorít: “Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével…” A fiatal Dániel nem a földi hatalom kívánsága szerint kívánt élni, pedig bizonyára kényelmes lett volna ez az út, mégsem ezt, hanem Istenét választotta. Valamit határozottan eldöntött, amihez bizonyára Isten tanácsát kérte és ahhoz ragaszkodott. Ebben az Istenhez való ragaszkodáshoz van minden lényeg számunkra is. A kihívásokban, a bizonytalannak és válságos világunkban egyetlen egy a megmaradásunk biztos záloga: Jézus. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek