,,Prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged! Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon, hanem hiábavaló látomásokkal félrevezettek téged.” (JSír 2,14)
Luther Márton reformátor életének egyik nagy kérdése volt: hogyan találok egy kegyelmes Istent? Ha a bibliaolvasó kalauz mára kijelölt szakaszát elolvassuk, akkor azt is mondhatjuk: hála az Úrnak, hogy Luther a Római levelet olvasta és nem Jeremiás siralmait. Ha végig olvassuk a mára kijelölt részt, akkor sok gondolat megfordulhat a fejünkben, az talán kevésbé, hogy az Urat, a kegyelmes jelzővel lássuk el. Hiszen csak pusztításról, sírásról, jajveszékelésről, olvasunk. Ami azonban talán sok ,,mai keresztényben” ellenállást vált ki, az az, hogy mindezt az Úr akarta, Ő vitte véghez.
Mindez miért történt? Hogyan juthatott ide a választott nép? Mi volt a kiváltó ok? Ha egy szóban akarnánk kifejezni, akkor az engedetlenség lenne a legmegfelelőbb. Valahányszor a történelem folyamán a választott nép nem figyelt, nem engedelmeskedett az Úr parancsának, annak mindig katasztrofális következményei voltak. Ami még szörnyűbb ebben, hogy az Úr erre mindig figyelmeztette a népet. Ha beleássuk magunkat és pontosabb képet akarunk kapni az Úr haragjának okairól, akkor segítségünkre lehet a 14. vers, mert ez az egyik oka az Úr haragjának. Lelkipásztoraink szolgálatukat nem az ószövetségi papság intézményére, hanem a próféták szolgálatára alapozzák. Ezért még inkább aktuális a mai ige üzenete. Mert ebben arra figyelmeztet az Úr, milyen felelőssége is van az Úr szolgáinak.
A bibliaolvasó ember tudja, hogy a próféta, mint az Úr eszköze, nem előidőzője a pusztulásnak, hanem az Úr szócsöveként, figyelmeztet a következményekre és fellépése az ítélethirdetés mellett magában rejti a megbánás lehetőségét. Ezek fényében feltehetjük a kérdést: mi van akkor, ha az Úr szolgája nem az Úr szavát szólja, hanem a saját gondolatait tünteti fel az Úr kijelentésének? Súlyos kérdés. Nekünk, az Úr szolgáinak, de a mindenkori keresztyén embernek is, folyamatosan reformálódni kell. Szüntelenül odafigyelni arra, hogy a mi életvitelünk, beszédünk, tetteink igazodnak-e az Úr által elvártakhoz? Vagy tévelygünk, bolyongunk és oly távol vagyunk az Úrtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Azok a keresztyének, akik elhagyják az apostoli tanítást és a korszellem vagy éppen társadalmi elvárás miatt belesimulnak a mainstreambe, a fősodorba, azokat megítéli az Úr. Aki behódol és fejet hajt a mai trendeknek, azt az Úr ,,hiábavalónak” minősíti. De azokat is, akik hallgatnak és nem állnak ki az igaz keresztyén tanítás mellett, akik meghunyászkodnak ahelyett, hogy felszólalnának, azokról azt mondja az Úr ,,félrevezetők”! A mindenkori keresztyén szolgák feladata, az Úr igéjének hirdetése alapján a bűnök leleplezése, amely fordíthat a bűnös ember sorsán. Hirdetni a kegyelmet Krisztusban és nem hiábavalóságokkal ámítani az embereket, hogy a mai trendek még ,,beleférnek”. Akinek van füle a hallásra, hallja meg. Az apostolok és reformátoraink meghallották, éppen itt az ideje, hogy mi is meghalljuk! Ámen!
Varga Tamás,
Szamos-negyed slp.