„Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket. Jézus Krisztus tegnap és ma örökké ugyanaz.” (Zsid 13,7-8)
Eszembe jut az ószövetségi történet, amikor a választott nép Mózes vezetésével átkelnek a tengeren. Isten megparancsolja, hogy vigyenek magukkal a mederből tízenkét követ, állítsák fel és meszeljék le, gyermekeiknek legyen emlékezetül, hogy Isten csodálatosan munkálkodik. Nemrég mi is emlékeztünk reformáció emlékünnepén, azokra akik a hitben előttünk jártak. Azokra, akik minden körülmenyek között megtartották a hitet. Nagyszüleinkre, szüleinkre, akik az emlékezés köveit letették életünkben. Milyen áldás kézbe venni azt az imádságos könyvet, énekes könyvet, Szentírást, melyből ők épültek, melynek hátsó lapjaira rájegyezték a családi esemény fontos mozzanatait.
Milyen jó lenne megfogni azokat a kezeket, melyek annyit imádkoztak értünk, de már nem tehetjük. Ott vannak az emlékek, ahogyan tanítottak minket imádkozni, Krisztus útján megmaradni, ahogy megmutatták hitünk értékeit.
Az emlékezés mindig feltépi a szívet-lelket, mert már nincsenek közöttünk azok, akik a hitben előttünk jártak, és látva, hogy sokminden megváltozik körülöttünk, sokszor mi is változunk a világgal, de írjuk szívünkbe Jézus Krisztus tegnap és ma, örökké ugyanaz.
Egy alkalommal a lelkipásztor meglátogatott a falu szélén egyedül élő özvegyasszonyt. A beszélgetés során megkérdezte a lelkipásztor, hogy nem fél-e egyedül itt élni? Az idős asszony elmondta neki, hogy az élete során neki sok vendége volt. Vendége volt a férje negyven éven keresztül. Jó vendég volt, jó volt vele együtt nevelni a gyermekeket, megharcolni a mindennapi harcokat. De az Úr hazaszólította, itt hagyta őt. Elmondja ez az asszony, áldott vendégei voltak a gyermekei, jó volt őket nevelni, látni felnőni. Megházasodtak, elköltöztek, igaz meglátogatják, de az már nem olyan mint amikor itt laktak. Elmondja az idős özvegyasszony, nagyon jó vendége volt sokáig az egészsége. Ennek a segítségével tudta nevelni gyermekeit, rendezni a mindennapi feladatokat, de egyszer a hátába roppant,megkellett, hogy műtsék és ez a vendég is elhagyta őt. De van egy vendége, akit fiatal lány korába befogadott a szívébe és ez Jézus Krisztus. Elment a férje, gyermekei, egészsége, sokminden megváltozott, de Krisztus itt maradt vele. Ő tegnap is, ma is, holnap is ugyanaz.
Kedves testvérem, lehet sok minden megváltozott körülöttünk, sokan már csak az emlékekben vannak, mi is változunk, de Jézus Krisztus tegnap és ma, örökké ugyanaz.
Szilágyi István-Róbert,
Dabolc