,,Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni, és kiment, nem tudva, hova megy. Hit által áldozta volna fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és az egyszülöttjét vitte áldozatul, ő, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: Izsáktól lesznek utódaid.” (Zsid 11, 8.17.18)
Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? Ismerős kérdés ez, amelyet az egyik rajzfilmben az egyik szereplő szegez a másiknak. Utaznak az Óperenciás tengeren túlra Shrek a felesége meg a szamár. Úton vannak… Lelki utazásunk során mindegyre bennünk is megszólal a kérdés: ott vagyunk már? Mikor jutunk már hitre? Mikor lesz már megérkezés és mikor tölt már el ezzel együtt a nyugalom a biztonság? Az igazság az, hogy a hitre jutás nem valaminek a záróakkordja, hanem valaminek a nyitánya. Mert a hit valamire késztet. A hit valamiből ki akar mozdítani. A hit valamibe el akar indítani. Ábrahám élete a hit hatásairól beszél.
A hit elindította Ábrahámot az ismeretlenbe. Ez a cselekedete hitből fakadt és az engedelmességében nyilvánult meg. Az a hit, amelyből nem következik az engedelmesség annak valósága megkérdőjelezhető. A hit meglátja az Istent, akkor is, ha minden, de minden az Isten szava ellen tör.
Ábrahám hitének valósága a legkeményebb próbát is kiállta. Feláldozta volna Izsákot, ha Isten nem szól közbe. Valóban az igaz hit az élet alap rétegiet is át tudja formálni jelen esetben a szeretteimhez való viszonyulásomat.
A legérthetetlenebb helyzeteinkben is a hit kellő erőt nyújt az Istennek való engedelmességünkhöz. Ennek az engedelmességnek és győztesen megharcolt harcoknak visszafordíthatatlan következményei vannak. Élet és felmagasztaltatás. Hitet és jó erőket a harcaidhoz. Ámen.
Törő Attila Miklós,
Patóháza