“Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, ne engedjetek kívánságainak! Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek!… Nem tudjátok, hogy akinek odaadjátok magatokat szolgai engedelmességre, annak engedelmességre kötelezett szolgái vagytok: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?” (Róma 6,12-13.16)
Olvasandó: Róma.6,12-23
Ma Anyák Napját ünneplik szerte a világban!
Anyává az által válik valaki, hogy gyermeket hordoz a méhében, világra hozza, eteti ,ápolja, gondozza , tanítja, neveli és mindent felülmúló szeretettel teszi ezt. Önzetlen, megmagyarázhatatlan, mindent elfedező szeretettel veszi körül egész életében, akár önmagát feláldozva is érte, hogy megtartsa és védje. A szeretet szolgájává és engedelmes megélőjévé tenni a belőlem származó életet, az Isten ajándékát és áldását, az életem folytatóját!
Hogyan sikerülhetne ez egy „mindent jót megrontó” világban, melyet éppen az” Isten képmására” teremtett ember fordít viszályára?! Hogyan maradhatna meg egy édesanya-gyermeki viszonyban az a tökéletes harmónia, amely az anyaméhben alakul ki? Hogyan maradhatna tiszta ez a kapcsolat, amely a formálódás ideje alatt egy köldökzsinór segítségével oly tökéletesen működött? Hogyan működhetne jól az Istenünk által tökéletesen megtervezett „örök szeretet-kapocs”, mely leginkább tükrözi az Ő „teremtő szeretetét” irántunk és kapcsolatát velünk? Mire, kinek neveljük a gyermekeinket? Kinek a szolgálatába, engedelmességére oktatjuk őket? Már születésünktől fogva a bennünk keringő vér bűnös természetet táplál,”bűnben fogantattunk és születtünk, bűnben melengetett engem az én anyám”. Pedig úgy szeretnénk, hogy egész életünkben „csoda” legyen ez a kapcsolat! Úgy szeretnénk, hogy csodálatos élete, boldogsága legyen a gyermekünknek!
A Teremtőnk, bennünket édesanyáink méhében megformáló és karjaiba tevő Életadó tesz ezt. Istenünk, Aki édesanyaként tanít minket” az Ő képére és hasonlatosságára „szeretni és engedelmeskedni, magunkat megüresítve. A „Mi Atyánk” teszi lehetővé „Egyszülött Fia által”a bűnös természetünkből való szabadulást, a” vércserét” szeretetének köldökzsinórján keresztül. Ő szülhet bennünket az Ő vére által új emberré, amelyben van védelmem és oltalmam az életemben és emberi kapcsolataimban a kísértéseim között és reménységem a soha el nem múló örök szeretetre az Örök Életre kiterjedő szeretetre is. Fia értünk kiontott Vérének Kegyelme által mosdat meg és táplál minket örökkévaló szeretetével, azzal az érzéssel, amit megenged átélni a földi édesanyáknak is, ajándékként a „mert Ő egy úgy szerető Isten”.
Ezért Kedves Édesanyák ezt a drága igazságot, a Jézus Krisztusban való megszentelődés tanítását példázzátok, tanítsátok gyermekeiteknek:” Szánjátok oda magatokat az Istennek, mint, akik halálból életre keltetek …hiszen Ő ezért kelt fel a halálból az életre, hogy mi általa élhessünk!
Felszabadulván a Bűn alól, kedves édesanyák és gyermekek, az igazság szolgáivá lettetek. Boldog Anyák Napját kívánok egyházmegyénk édesanyáinak és minden kedves olvasónknak!
Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak