“Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában megkezdték az előkészületeket Zerubbábel, Sealtíél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból, és megbízták a húszéves és annál idősebb lévitákat azzal, hogy irányítsák az Úr házának építését. Jésúa a fiaival és testvéreivel, Kadmíéllel, Báníval és Hódavjával meg Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel, a lévitákkal egy emberként vállalták, hogy irányítják azokat, akik az Isten házának az építését végzik. Az építők tehát lerakták az Úr templomának az alapját, és odaállították a papokat szolgálati öltözetben harsonákkal meg a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék az Urat Izráel királyának, Dávidnak az előírása szerint. Ezek énekeltek, dicsérve és magasztalva az Urat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az Úr házának az alapját.
Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amint a szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak és örvendeztek, úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja.” (Ezsdr. 3,8-13)
A fogságból hazatért nép megkezdi az Úr templomának építését. Micsoda ünnepélyes alkalom: építeni a templomot, ami korábban leromboltatott, ami még romokban hever ugyan, de a romok eltakarításával új lehetőség nyílik az építéshez, ami Isten szemében már valóság. Maga az építés a második hónapban kezdődött el, mely időpont megjelölésében szerepet játszik a salamoni templom példája. Ismeretes ugyanis, hogy maga a templomépítés később kezdődött. Ezsdrás nem tudja elképzelni Izráel életét templom nélkül, ezért időben előbbre hozza azt, ami csak később történt meg. Isten templomának építéséhez vezetőkre van szükség, amihez a léviták adják a szerepüket, amit odaadóan kell végezni. Csak az őszinteség és a kitartó munka vezet oda, hogy amit elkezdenek, annak hamarosan eredménye is lesz. Az Úr teplomának alapja letétetik, ami már önmagában is egy ünnep: megszólalnak a harsonák és a cintányérok, a győzelemnek hangja zeng, győzött az Úr és ebből a győzelemből a nép is részesedik. Bár a múlt keserű, és annak ízére sokan emlékeznek, de most a jelent kell figyelni és hálát adni, hogy az élet győzedelmeskedik az elnyomás felett, és készülni, mert a templom falainak építése ezután következik. Istennek a szolgálat mezején mindig szüksége volt tanítványokra, hiszen az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Jelentkezzünk bátran erre a szolgálatra és megláthatjuk Isten dicsőségét! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek