“A város pedig felette igen széles vala és nagy, s a nép kevés lévén benne, házak nem épültek.” (Nehémiás 7,4)
Szomorú hír.Hiába a nagy és széles utcák, a szép templom, a biztonságos kőfal, üresen konganak az utcák, lézengenek az emberek, mintha nem is éreznék otthonuknak a várost, a lakóhelyet. Fejlesztés nincs, tervek nem születnek az agyakban. Alszik a jövendő.
Ebben a letargikus állapotban történik meg a népszámlálás, amely elsősorban szám szerinti összeírás, minden felsorolt nemzetséget szám szerint vesznek jegyzékbe. Mindig jó tudni, hogy hányan vannak, az sem elhanyagolható, hogy mi hányan élünk az ősi földön.
Azt is fontos tudni, hogy milyen a lakosság összetétele, hányan képviselik az értelmiséget, hányan tartoznak a tömeg-ember-csoportba, mennyien élnek egyik napról a másikra. A különböző szempontok, amelyeket figyelembe vesznek a népbiztosok, közeli képet festenek egy népcsoportról.
Istennél nincs véletlen: A héten nálunk is befejeződik a népszámlálás. A kért adatok kiértékelése után kapunk pontos képet arról, hányan is vagyunk valójában, kik vagyunk 2022-ben, és elgondolkodhatunk népünk jövendőjén, magunkba szállhatunk vagy reménykedhetünk. Az adatok önmagukért beszélnek, de rólunk szólnak, azokról, akik itt születtünk, akik még itt vagyunk. Hányan és meddig?….
Majd minden kiderül,
beszédesek a számok,
ha nagyok is az álmok,
a valóság szíven üt. Ámen.
Fodor Lajos