„… esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldte Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
…estefelé, mikor felkelt az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétált: és látott egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű volt. És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? Akkor követeket küldött Dávid, és elhozatta őt; ki bement ő hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult.” (2Sám 11,1-4)
Több gondolatom is támad a múlt s jelen eseményeit latolgatva miközben az igén elmélkedek… Tán mégis „jobb” a háború, mint a béke. Ha Dávid a csapataival Rabba ostrománál lenne nem aludna késő délutánig, nem mászkálna alkonyatkor a palota falán, nem leskelődne fürdőző asszonyok után s nem támadnának pajzán vágyai, nem lenne parázna. A háború tehát jó ?, jobb mint a semmittevés ami a bűn sodrába lök.
Persze a történetből az is kiderül, ha az ember elég hatalmas nem maga vívja a harcait, mások halnak meg érte várfalakat rohamozva. Régen is így volt ez, s ma sincs másképp! Miközben a parancsok kiadói, isszák a pezsgőt s eszik a kaviárt, palotáik teraszain, „ártatlanok” fejére potyognak a bombák, „vétlenek” háza pusztul el, „civilek” lesznek az áldozatok. Persze igazából nincsenek sem ártatlanok, sem vétlenek s a civil kifejezés is elég durva, ha korábban az elnök mindenkit fegyverbe szólított s a médiában azt nyomják orrvérzésig, hogy nyugdíjas nénikék gyakorolnak AK 47 es gépfegyverek deszkából kivágott makettjeivel, s tizenévesek töltögetik az amúgy már 8 lejes benzint palackokba mert annak idején Vjacseszlav Mihajlovics Molotov, azt mondta volt: Ha dühös vagy dobj be egy koktélt! ?
A Dávid és Betsabé történetét úgy szoktuk elemezni, hogy Dávid bűne s ez igaz, de nem olvassuk, hogy Betsabé ellenkezett volna. Mindig meglep mikor újra és újra olvasom, hogy „épp bent voltak nála az oroszok”, a gyengébbek kedvéért menstruációs időszakban volt, és Dávid kivárja, hogy leteljenek azok a „pirosbetűs napok”, s csak aztán lesznek egymáséi. Itt tényleg nem az az eset áll fenn, hogy nem bírt magával a király. Bár jó hallani hogy a vörös hadsereg elvonul.?
A kérdés már csak az milyen üzenetet fogalmazzak meg? S igazából a kérdésem az: hogy mindig meg kell-e fogalmazni egy üzenetet? Mindig ki kell lyukadni valahová? ?
Nem vagyok most ebben teljesen bizonyos, annyi minden történik látszólag minden ok nélkül, csak sodorják az embert az események, sokszor nincs igazából döntéshelyzetben, s a háború meg eszkalálódik. Ami érdekes, hogy a háború is halált hoz s a félrelépés is, mert a bűn zsoldja a halál. Ha élni akarsz, meg kell találni a bűnbánat helyét s ehhez fel kell ismerned a bűnt, még ha „jó mulatság férfimunka” is! Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod