,,Akkor elvonult az Úr dicsősége a templom küszöbétől…” Ez 10,18a
Mi emberek rendszerint akkor döbbenünk rá a dolgok, emberek értékességére, amikor már elveszítettük őket. A mai igénk figyelmeztet bennünket, hogy van olyan, hogy: túl késő! Ez a hitigazság szembe megy a mai kor gondolkodásával, amely azt hirdeti soha sincs túl késő. Keresztyén emberként felelősségünk abban áll, hogy a meghallott igét engedjük, hogy megfoganjon a szívünkben. Amikor az evangélium beszivárog egy ember életében akkor új élet születik. Ennek a csodának az ideje a ma. Az itt és a most! Isten ma lép közel hozzád és ne légy érzéketlen Hozzá, mint az ószövetségi nép, hanem fogadd el, fogadd be az Ő életet teremtő szavát.
Ezékiel idejében Isten dicsősége elhagyta a templomot, mert betelt az a bizonyos pohár. A nép megromlott. Isten ma is ugyanaz az Isten, aki nem a külsőségekben gyönyörködik, hanem a szíveket vizsgálja. Nem a felszíni dolgok érdeklik, hanem az, ami a lelked mélyén lapul.
Kedves Testvérem hadd adjon helyet a mai napod arra, hogy vállald önmagad Isten előtt. Közeledj Hozzá és meg fogod tapasztalni, hogy Ő nem távozik el tőled, szeretetével megújít és erőt ad napoként a számodra Fiában az Úr Jézusban. Ámen.