“Emberfia! Ilyen őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! – és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. De ha figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented az életedet.” (Ez 33,7-9)
Az idegen népek ellen szóló prófécia után, Ezékiel könyvének harmadik részében a próféta ismét Isten szavát hallhatja, amikor az Úr az őrálló felelősségére hívja fel a figyelmet. Új szerepet kap tehát a próféta, mert őrállókra mindig szükség van, főleg, ha jön a veszély vagy a próba. Isten parancsot ad Ezékielnek, hogy figyelmeztesse a bűnöst, amikor tévúton jár és vétkezik. A kijelentés egyszerű és érthető: ha a próféta elmulasztja az intést, a bűnös meghal, de a próféta is, és ha a bűnös nem fogadja el az intést, a próféta élete megmenekül. Különösen hangsúlyos itt a próféta felelőssége: ő az életével felel a kapott Ige hűséges továbbadásáért. Isten azt akarja, hogy mi is ilyen bölcsességgel és hiteles élettel rendelkezzünk, hogy tudjunk életeket megjobbítani, mert sokan letérnek a helyes útról. Ez nem jelenti azt, hogy kinevezzük magunkat az emberiség bírájává, viszont családunkban vagy közvetlen környezetünkben igen felelősek lehetünk az emberi életekért, és lehet Isten Igéjével, a szeretet jegyében figyelmeztetni. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek