“Széppé tettem …Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel magasra nőtt, koronája a felhők közé nyúlt, és szíve fölfuvalkodott, mivel magas lett,…ezért a nemzetek leghatalmasabbjának kezébe adtam őt, hogy bánjék el vele, gonoszsága miatt elűztem őt…Kivágták az idegenek, ledöntötték a nemzetek legkegyetlenebbjei…leszállt a Seolba…a föld mélységébe… Így jár a fáraó és minden sokasága – ezt mondja az én Uram, az ÚR.” (Ez 31,9. 10.15 és 18)
Sic transit gloria mundi (=Így múlik el a világ dicsősége) – tartja a régi latin közmondás. Ezt példázza az egyiptomi fáraó és hatalmas birodalmának a megsemmisülése, széthullása Isten ítélete miatt. Széppé tettem – Egyiptom nagyságát, hatalmas voltát Istennek köszönhette, de ő nem akart erről tudomást venni, magának tulajdonította elért eredményeit, és így szíve felfuvalkodottá vált. Az allegorikus leírásból kitűnik, hogy világi nagyhatalomként az egyiptomiak elbizakodottá váltak és azt gondolták, bármit megtehetnek, senki őket meg nem állíthatja, mindig mindenben az ő akaratuk érvényesül. A fáraó és Egyiptom istenként viselkedett. Ez történik akkor, ha valaki nem vesz tudomást arról, hogy a mindenható Isten fölötte áll. Őt magát helyezi Isten helyébe.
Ha valaki naggyá lesz, erőssé válik és hatalomra tesz szert, nagyon könnyen kísértésbe esik. Azt hiszi, hogy pénzzel és a hozzá társuló hatalommal bárkivel bármit megtehet. Az ilyen emberek és birodalmak megfeledkeznek arról, hogy ki tette őket naggyá, és Istent kizárva istenként kezdenek viselkedni. A földi gazdagság nagy kísértése: mindenem megvan, nincs szükségem senkire, még Istenre sem. Vigyázzunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy mindenünk Istentől van, legyünk érte hálásak, mondjunk érte köszönetet, és maradjunk meg az alázatban, a jézusi szelídségben.
A felfuvalkodottat utoléri Isten ítélete. Ezt kellett megtapasztalnia Egyiptomnak is, hisz az Úr egy másik feltörekvő nagyhatalmat használ fel eszközként a fáraó és népe megbüntetésére. A fáraó mégsem isten, ahogy az egyiptomiak képzelték, ugyanis a Seolban a halottak hazájában köt ki, a körülmetéletlenek sorsában osztozik.
Miért foglalkozik az ige Egyiptommal? Két év van még Jeruzsálem elestéig, a nép fogságba kerüléséig. Mint oly sokszor Isten most is azt üzeni népének, ne bízzon a világi nagyhatalmakban, jelen esetben Egyiptomban, hogy a bekövetkezendő nagy katasztrófától megmenti őket. Semmivé lesz Egyiptom, és Júda is elpusztul, ha nem tér vissza az Úrhoz, és nem belé veti minden bizodalmát.
Sorsunk jobbrafordulása ma sem a világi nagyhatalmak kezében van, hanem az Istenében. Ő mozgatja mindig a szálakat, ezért naponta térjünk őhozzá és akkor nincs mitől félnünk, mindig biztonságban leszünk. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos