„Mondjátok a népek között: Az ÚR uralkodik. Bizony megerősítette a földkerekséget, nem inog, igazsággal ítéli a népeket.” (Zsolt.6,10)
Ujjongó lélek hatalmas örömkiáltása az egész zsoltár, egy boldog ember megnyilvánulása, aki nem tudja és nem is akarja magában tartani azt, amit érez és gondol az adott pillanatban. Az Úrral megtelt szív vallomása nem maradhat bezárva, erről mindenkinek tudnia kell. Mert az igazi örömet soha nem akarjuk magunknak megtartani, alig várjuk, hogy legyen valaki a közelünkben, akinek gyorsan tovább adhatjuk, hisz a megosztott öröm, dupla öröm.
A zsoltáros lelkét Isten szabadításának az öröme járja át, ujjongásának oka ebben keresendő. Nincs is csodálatosabb érzés a hívő ember életében az isteni szabadítás megtapasztalásánál. Átélted már? Hiszen Jézus Krisztusban téged is megszabadított már a bűn és halál rabságából, és az ebből fakadó örömet semmi és senki nem veheti el tőled. Életed legnehezebb, legnyomorúságosabb időszaka sem felejtetheti el veled, nincs olyan vihara az életnek, ami azt képes volna megsemmisíteni. Így értjük meg, miért tud tiszta szívből örülni és akár énekelni is a dohos levegőjű, nyirkos börtönben kalodába zárva, Pál apostol és Sílás, az ő munkatársa.
Ki tud örülni lélekben az élet minden helyzetében? Csak az, aki tudja, hogy az Úr uralkodik az egész mindenségben. Te is tudod, még akkor is, ha nem ezt látod a világban? De hát ez a mostani világ tele van gonoszsággal, a bűn egyre csak sokasodik, terjed, mégis hogyan mondhatjuk, hogy mindezek ellenére az Úr uralkodik? Hát úgy, hogy mi nem csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van, nekünk az Úr ajándékba adott egy másfajta látást, a hit látását, hogy meggyőződéssel valljuk: Isten kezéből nem esett ki a kormánypálca, ő továbbra is kezében tartja a dolgok irányítását. Ezért nincs okunk az aggodalomra még ezekben a nehéz időkben is, amiket most élünk.
Ez a felismerés kell, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy nekünk küldetésünk van ezen a világon. Az a feladatunk, hogy hirdessük a szabadító Úr érkezését. Lassan advent felé haladva jó nekünk újra tudatosítani magunkban és környezetünkben, hogy a mi várjuk az Urat, aki igazságosan ítél, ahogy a zsoltáros fogalmaz. Minket már megítélt az Úr Jézus Krisztusban, aki a bűneink miatta ítéletet magára vette, elhordozta helyettünk. Az ő érkezése számunkra mostani örömünk teljességre jutását fogja jelenteni, az örök életet. Hirdessük hát az örömhírt minden népnek! Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos