“Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.” (Ján 17,1-5)
“Eljött az óra” – nem valamilyen vidám és kellemes órának eseménye, hanem a teljes megaláztatás és szenvedés órája, amelyben azt az átkot, amit mi érdemelnénk, azt Jézus magára veszi. Hatalmas mélypont ez az óra, amivel eleget tesz Isten igazságának. Ha átgondoljuk Jézus földi küldetését, akkor kimondhatjuk, hogy Ő ezért az óráért jött. Elvégezte a munkát, amit az Atya rábízott, felragyogtatta az ő dicsőségét minden tettével, aki Jézust látta, az meggyőződhetett arról, hogy Isten csodákra képes az élet legmélyebb pontjain is. Ez volt Jézus küldetése, ami elől megpróbálta eltéríteni a Kísértő úgy, hogy közvetlenül megjelent előtte, de embereket is felhasznált arra, hogy Őt megbuktassa. Nem sikerült. Eljött az óra, amitől a Sátán is retteg, hiszen ebben a harcban megbukik. Jézus tette szeretetből fakad, mert az ember fontos számára, és most készül visszamenni oda, ahonnan eljött, hogy számot adjon Annak, aki őt küldte. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek