“Sokan összegyűltek és imádkoztak.” (ApCsel 12,12b)
Olvasandó: ApCsel 12
Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv tizenkettedik rész elején Heródes kegyetlenségéről olvashatunk, aki üldözve a gyülekezet vezetőit visszaél hatalmával. Ámokfutásában kivégezteti Jakabot, Pétert börtönbe zárja, hogy megmutassa: ő megteheti, mert hatalma van. A nép pedig csodálja, imádja és hatásos ünnepi beszédét isteni szónak tartja. Ezután Heródes meghal, mert nem Istennek adott dicsőséget (23.v).
Isten mindeközben munkálkodik. Elküldi angyalát, hogy kiszabadítsa Pétert a börtönből, aki szabadulva erősíti a többieket. Mit tesz ebben a helyzetben a gyülekezet? Imádkozik (12.v). Ez az egyetlen fegyvere az üldözéssel szemben. Nincs befolyásos politikai vezetője, aki bármit is tehetne érdekében. A gyülekezeti tagok számára nem volt kétség, hogy ebben a helyzetben Isten előtt leboruló, imádkozó magatartásra van szükség, mert Őnála van a megoldás, akinek ereje nagyobb minden földi hatalomnál. A gyülekezet tudta, hogy Isten mennyei, dicsőséges trónja hatalmasabb Heródes uralmánál, és mennyei seregével szemben semminek bizonyul a zsarnok hadserege, ezért bízott Urában.
Mi volt mindennek a következménye? Az Isten igéje pedig növekedett és terjedt (24.v) – összegzi Lukács az eseményeket. Így bátorít és buzdít mai gyülekezeteket imádságos életre, ebben való kitartásra és megerősödésre, mert csak ennek eredménye az Ige fényében növekvő és kiteljesedő közösség. Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa