“Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: Férfiak, testvéreim, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemben mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétek nincs bennem. Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz, de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot. Ők pedig ezt mondták: Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem a testvérek közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik.” (Ap.Csel 28,16-22)
Pál feladata, hogy Rómában is hirdesse az evangéliumot, ami nem kis feladat, de mögötte ott áll a Küldő, akinek akaratát megtagadni nem lehet. Zsidók mennek hozzá, akikre testvérként tekint, és abban reménykedik, hogy szívük befogadóbb lesz, mint a jeruzsálemieké. Az elsődleges cél tehát az, hogy minél több népebelit vezessen Jézushoz, akit ő személyesen a damaszkuszi úton megismert, míg a másodlagos, hogy ezáltal az örök élet áldásait megismerje az, aki Pát hallgatja. De ez nem egyszerű, hiszen az ember nem minden esetben befogadó, főleg, ha Isten ügyéről vagy a saját üdvösségéről van szó. A párbeszéd azonban kialakul, itt a lehetőség, hogy Pál ne csak igazolja magát, hanem elkezdje a missziós munkát a legpogányabb városban. Krisztusról szóló bizonyságtevéseink első lépése az ismerkedésen túl, a párbeszéd. Ahol az emberek beszélni tudnak egymással, ott már van figyelés, van információ. Fontos, hogy felkészültek legyünk, hiszen a minőségen és a tartalmon sok múlhat, és nem kell elkeserednünk, ha az elmondottakra csak később érkezik válasz. Mi meg kell tegyük mindig azt, amit Krisztus tőlünk elvár. Ezt teszi Pál is, és tudja, hogy a zsidókkal való beszélgetés nem egyenlő az üdvösséggel, még sokszor kell fellépnie Rómában. Legyünk mi is a Krisztus kitartó, a kudarcokba belenyugodni nem akaró tanítványai. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek