„ Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada. Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult. De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn. Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala őt.” (ApCsel 28,3-6)
Ebből a rövid epizódból világossá válik előttünk, mi a különbség az Isten által vezérelt ember és az Isten nélkül élő ember között. Pálék éppen egy hajótörés után kivetődnek Málta szigetére, ahol barbárok ( =görögül nem beszélő pogányok) élnek. Ezek nem mindennapi emberséggel bánnak velük: a novemberi hidegben ázott-fázott menekülteket befogadják és azonnal tüzet gyújtanak, hogy átmelegedhessenek. Az apostol is segédkezik a rőzsegyűjtésben, s ekkor megmarja egy vipera. A szigetlakók látják ezt, és úgy értékelik a dolgot, hogy biztos gyilkosról van szó, és bár átvészelte a hajótörést, de most mégis utolérte a bosszúállás istene. Várták, hogy a kígyóméreg perceken belül megtegye a hatását, várták Pál halálát. Ám amikor több idő elteltével sem lett semmmi baja az apostolnak, „megváltoztatva értemüket, istennek mondják vala őt”.
Mennyire ingatag az az az ember, aki az igaz Isten nélkül éli az életét! Ha lelkünknek nincs erős horgonya (Zsid.6,19) , amely Krisztusba kapaszkodik, akkor nagyon könnyen ide-oda sodortatunk és végveszélybe kerülünk. Nézük csak ezeket a barbárokat: ha nincs Krisztus világossága bennük, mennyire képtelenek helyesen látni a valóságot. Először gyilkosnak tartják Pált, majd istennek képzelik. A hitetlen ember nem rendelkezek helyes értékítélettel, nem látja tisztán a dolgokat, eseményeket. Ez természetes. Jól csak a szívével lát az ember – hangzik A kis hercegből jól ismert mondat. Igen, valóban csak a szívével lát jól az ember, de azzal a szívvel, amit az Úr Jézus Krisztus ural!
Ha azt szeretnéd, hogy tisztán, helyesen lásd dolgaidat és a téged körülvevő világ eseményeit, akkor add át életed kormányrúdját Krisztusnak, hogy higgadt tudj maradni minden élethelyzetben, mint Pál, tudva azt, hogy „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van”(Róm. 8, 28a). Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos