„Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában,Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek…” (1Pét 1,1)
Péter olyan keresztyéneknek írja levelét, akik szétszóródva éltek a felsorolt tartományokban. Ez azt is jelentette, hogy olyanok között éltek, akik még távol voltak Krisztustól, és ez a helyzet megnehezítette számukra a mindennapjaikat. Voltaképpen a mindenkori keresztyénekre igaz, hogy jövevényekként, idegenekként élnek a világban, hiszen tudják, hogy az ő országuk a mennyekben van. Tudatában vannak annak, hogy e földi lét ugyan nagyon fontos, de nem végleges hely, tisztában vannak azzal, hogy csak vándorok ezen a világon.
Vajon így járjuk mi is az adventi utat, hogy tudatában vagyunk jövevény állapotunknak, a visszatérő Úrra úgy tekintünk, mint aki egyszer majd véget vet a mi jövevénységünk idejének és magával visz minket az állandó lakhelyünkre, az örök hazába?
Ami egykoron igaz volt a különböző kis-ázsiai tartományokra, hogy tudniillik a keresztyének kisebb-nagyobb csoportokban élnek egy nem keresztyén milliőben, az sajnos igazzá lett a mi környezetünkre is. És itt nem csak a keresztyénséget feladó nyugatra gondolok, hanem a közvetlen közelünkben élő emberekre is. Nézzünk csak szét objektíven és ne próbáljuk szépíteni a dolgokat, hányan vannak körülöttünk, akik fittyet hánynak a jézusi tanításokra, akiket egyáltalán nem érdekel sem az egyház, sem az Isten? És minket? Vajon, ha most jönne vissza Jézus, engedelmességben találna-e bennünket?
A keresztyén embernek az idegensége nem azt jelenti, hogy megveti ezt a világot, nem törődik vele, hanem éppen ellenkezőleg, minden felülről kapott erejét arra használja, hogy személyes példájával, életével másokat is megnyerjen az Úrnak. Azért vagyunk e világon, hogy a megtapasztalt isteni szeretetet másokkal is megosszuk, hogy a jéghideg szívek felengedjenek és életre keljenek. Nem tudjuk mi megváltani a világot – szoktuk mondani – , de nem is kell, hisz megtette már azt a mi Urunk Jézus Krisztus, azonban a megváltás jó hírét nekünk kell eljuttatnunk azokhoz, akik még nem hallottak róla. Csak így lehet hasznosan és Isten gyermekeihez méltó módon töltenünk ezt az adventet és jövevénységünk idejét. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos