“És Dávid minden útjában sikeresen forgolódott, mert az ÚR vele volt.” (1Sámuel 18,14)
Olvasandó: 1Sámuel 18
Egyszerű elképzelésünk szerint a sikeres ember, minden körülmény között, bármilyen akadály ellenére is eléri kitűzött célját. Gyakran kiértékelünk, megítélünk személyeket külső megjelenésük, társadalmi beosztásuk alapján. Valójában életünk sikere nem mérhető egyformán, van, akinek gazdagság jelenti a sikert s van, akinek a hírnév, az elismertség. A bibliai gazdag példázatában, kívülről úgy tűnik, hogy a főszereplő elért mindent, amit szeretett volna, de mégsem tudott boldog lenni, mert hirtelen meghalt. Albert Schweitzer, a híres lelkipásztor-orvos fogalmazta meg találóan: Nem a siker a boldogság kulcsa. A boldogság a siker kulcsa. Ha szereted azt, amit csinálsz, sikeressé fogsz válni.
Dávid, Isten szíve szerint való ember volt, aki példakép maradt Izrael későbbi uralkodói számára. Egész élete, gazdasági, katonai és lelki értelemben teljesen sikeresnek mondható. Van azonban egy érdekesség itt ezen a ponton. Az 1Sámuel 18-ban Isten még azelőtt sikeresnek nevezi Dávidot, mielőtt kimagasló, hősi tetteinek nagy részét véghez vitte volna. Ebben az Igeszakaszban még élete korai szakaszában, a férfikor kezdetén van, s az egész fejezetben már négyszeresen sikeresnek tűnteti fel a szentíró.
Emberi gondolkodásunk szerint, Dávid azért lehetett sikeres ember, mert elfoglalta Jeruzsálemet, mert kiűzte az ellenséget, és gazdaságilag erőssé tette az országot. A Szentírás azonban nem azért nevezi sikeresnek Dávidot, amit tett. Mai Igénk ezt mondja: Dávid minden útjában sikeresen forgolódott, mert az ÚR vele volt. A siker tehát nem a mi cselekedeteink eredménye, hanem Istennel való közösségünkből eredhet. Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa