Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. szeptember 14.

Velünk az Isten – 2020. szeptember 14.

“Az ÚR óvjon engem attól, hogy kezemet az ÚR fölkentjére emeljem. Csak a feje mellett lévő dárdát és a vizeskorsót vedd el, és menjünk.” (1Sám 26,11)

Nagyon szeretek focizni, nem mondom, hogy tudok is, de szeretek. Örülök, ha szép gólokat tudok rúgni, és annak is, ha összejön egy-két szép csel. A legbüszkébb, jó értelembe véve, mégis egy olyan jelentre vagyok, ahol sem csel, sem gól nem született. Megkaptam a labdát a kapu előtt, át tudtam venni, mire mellettem a védő megcsúszott a nedves talajon, és elesett. Egyedül voltam a kapussal, és persze láttam a védő esését. Teljesen természetes volt a reakció, ahelyett, hogy rárúgjam a labdát, kézzel megfogtam és odaadtam az ellenfélnek. Fair Play díjat nem kaptam, csak egy sárgát kezezésért a bírótól, de az élet ilyen, mégsem maradt bennem keserűség, őrültem, hogy ezt tehettem.

Ziccer. Dávidnak lehetősége van kinyíratni Sault. Azt a Sault, aki gyűlöli őt és halálra üldözi. Nem él a bosszú lehetőségével, élni hagyja azt, aki ellenségesen viselkedik vele szemben.

A bosszú nem éltet. Beszámolók milliói szólnak arról, hogy ha valaki hosszú évek bosszúgondolatát megvalósítja, nem múlik el a fájdalma. A börtönben, szó szerint és átvitt értelemben is, a bosszú nem hoz megelégedést, nem ad szabadságot. Csak egy szabaditó van, Jézus, aki éppen a másik orcánk odafordítására, a második mérföld megtételére, a felső ruhánk odaadására tanit bennünket.

Kapunk egy kemény beszólást. Megbántanak, megsértenek bennünket, utólag azon őrlődünk, hogy miért nem vágtunk vissza frappánsan. Egész éjszaka jobbnál jobb válaszok jutnak eszünkbe, s amiatt nem tudunk aludni. Jajj, ha legközelebb találkozok vele, de megmondom a magamét! És, akkor talán nem lesz füstbe ment terv, s ha odaszólok is, mondjuk megbántom, visszabántom, kihúzom magam, nem vagyok elégedett. Üresség marad bennem, mégha játszom is győztest, a hiányérzet megmarad.

Dávid békessége nem a bosszú beteljesítésében rejlik. Nevének jelentése: az, akit szeretnek. Isten szeretete az Ő erőforrása. És figyelem, a mai Ige nem mujaságra, tutyumutyuságra, balfékségre tanit. Sokan ezzel azonosítják a keresztyéneket, nagy hiba. Mert meg kell mondani, ha valaki hibázik, mert lehet, nem tudja, és ha nem mondjuk meg, úgy marad. És van olyan is, akivel nem lehet beszélni. Ezt egyszerűen el kell engedni. De mind az elengedés, mind a válaszaink Isten szeretetéből kell fakadjanak. Ne félj, ez kiapadhatatlan forrás! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Szóljon hozzá