„Mefibóset tehát Jeruzsálemben lakott, mert mindig a király asztalánál étkezett. Ő mind a két lábára sánta volt.” (2Sám 9,13)
Mefibóset története az emberiség története. Mefibóset sztorija a te sztorid.
Saul unokája, Jonathán fiaként ez a gyermek királyfivá, kisherceggé született. Adott volt a jó. Eljött azonban egy tragikus nap: amikor édesapja és nagyapja meghalt, riadalom támadt az udvarban, a dajka pedig ezt az öt éves kisgyermeket leejtette, és egész életére mozgássérült lett. Ráadásul félve attól, hogy őket is megölik, elmenekültek, és nyomorult sorsban éltek. Egy nap azonban eszébe juttatták Dávidnak, hogy van még egy fia szeretett barátjának, Jonathánnak. Mefibósetet visszaemelte őt az udvarba, és a király asztalánál étkezett. Igaz, hogy sántaként, de visszakapta méltóságát.
Sokan vitatkoznak arról, hogy mi az ember alaptermészete: a bűn vagy a jó. Igaz az az teológiai állitás, miszerint bűnben születünk, de Isten mégiscsak azt mondta az ember teremtése után is, mint minden teremtési nap után, hogy jó. Én szeretek ebből kiindulni. Egy tragikus nap után, azonban a bűn belépett az ember életközegébe és mindent tönkretett. Az Édenkertben szocializálódó ember kirekesztetett, és élte nyomorult napjait. Egy napon azonban, ott a kereszten, valaki elvégezte a váltságmunkát, és visszahívta méltó helyére. Jézus ma is hívja az igaz hitben megegyező, örök életre elválasztott sereget, és ha a nyomorúság nem is szűnt meg teljesen, esélyünk van a király asztaláról enni. Ha a meghívást elfogadjuk.
Nem tudom, hogy a te életed hol van, de azt tudom, hogy hercegnek, hercegnőnek születtél. Miért állítom ezt? Azért mert Isten teremtménye vagy, és ő nem alkot selejtet. Isten értékes teremtménye vagy. A bűn azonban a te életedet is megfertőzte. A hazugság atyja elhitette veled azt, hogy nyomorult vagy, és szétdobálta életed. Egy nap azonban a te neved is eszébe jutott valakinek ott a Golgotán, teérted is meghalt és feltámadt. Ha ezt az áldozatot, és meghívást elfogadod, helyed van a király asztálánál, s bár úgy érzed, hogy nemcsak a két lábad, hanem egész tested fáj, életed nagyrésze szenvedés, vár rád, egy olyan otthon, ahol ez megszűnik, és annak az asztalnak az előíze már most erőt ad neked, hogy kitarts. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka