“Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barsillait, megáldá őt, ki visszatére az ő helyére.” (2Sám 19,39)
Isten vigyázza és őrzi az ő hűséges szolgáit, nemcsak közvetlenül, de közvetett úton is. Barsillai jelen esetben az az ember, aki a király segítségére siet, az Ige szerint idős, tehetős ember. Dávid elmondhatja magáról, hogy “van embere”, nem úgy, mint az újszövetségbeli béna, aki harmincnyolc évig fekszik tehetetlenül és senki sem emeli fel Jézuson kívül. Bizonyára neked is vannak “embereid”, segítőid, akik a bajban melléd állnak, de akadnak olyanok is, akik gátolnak terveid megvalósításában, netán ellenségeid, Légy hálás azokért, akiket melléd adott az Úr, a gonoszt pedig jóval győzd meg.
Barsillai nem vár tettéért elismerést, sem rangot, de a király azzal tünteti ki, hogy mielőtt elbúcsúzna, megcsókolja, és megáldja. Leereszkedik hozzá, bizonyára egész életében szívében hordozza ezt az embert. Nekünk nemcsak példaképeink lehetnek és vannak, de léteznek olyanok, akik döntően szóltak bele életünk alakulásába, akiket soha nem feledünk.
A reformáció hetében azok az arcok ragyognak át az időn, akik lelki segítőink, előljáróink voltak és visszaadták az elveszített Igét, magát az élet beszédét.
Mindig van valaki,
akit az Isten hív
hőstettre, hűségre,
jótettre. Légy te
ez az ember.
Ámen.
Fodor Lajos