Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. október 13.

Velünk az Isten – 2020. október 13.

“Akkor a bátyja, Absolon ezt mondta neki: Talán Amnón bátyád volt veled? Légy csendben most, húgom, mert a testvéred ő! Ne vedd a szívedre ezt a dolgot! Ezután Támár magára hagyatva lakott testvérének, Absolonnak a házában. Dávid király azonban meghallotta mindezeket, és nagyon megharagudott. Absolon pedig nem szólt Amnónhoz sem jót, sem rosszat. De meggyűlölte Absolon Amnónt, mert erőszakot követett el a húgán, Támáron.” (2Sám 13,20-22)

Támárt szó szerint meggyalázza féltestvére, aki a gyász külső jeleivel fut haza: fején por, ruhája megszaggatva, keze a fején. Találkozik Absolonnal, aki rögtön tudja, ki az, aki húgával ezt tette. Vigasztalása azonban üres beszéd, mond valamit, hogy ne kelljen hallgatnia, de nem old meg semmit, lelkileg Támár a padlón marad. Amnón a törvény előírása szerint el kellett volna jegyezze az elcsábított hajadont (2 Mózes 22:16), de nem tette meg, mivel érzése nem volt szerelem, hanem csak hirtelen fellobbant testi vágy. Absolon, ha érezte is a gyalázat lehetőségét, akkor jobban kellett volna vigyáznia húgára, de Támár az ő szemében is eszköz volt csupán: későbbi bosszújának és Amnón (az elsőszülött, a trónörökös) meggyilkolásának az eszköze. Támárnak ebben a helyzetben nem bosszúállásra lett volna szüksége, hanem a lányokat védő törvény érvényesítésére. Arra a kérdésre, vajon Támárnak jobb lett volna-e ezek után, ha Amnón törvényes felesége lesz, nehéz válaszolni. Az ókorban, Izráelben is, összehasonlíthatatlanul nehezebb sorsa volt a magányos asszonynak, mint napjainkban, hiszen belerúghattak, vagy akár meg is ölhették. Dávid sem tesz semmit Támárért, pedig, mint lányos apának lépnie kellett volna. Nem teszi, mert nehéz olyan dologban törvényeskedni, amiben maga is vétkezett (ő is paráználkodott). Pedig éppen ezért kellett volna lépnie, de mozdulatlan marad, ezáltal ő is cinkossá válik. A mások bűnének elhallgatása, szó nélküli hagyása minket is megfertőz, nem szabad vállat vonva elvonulni, mintha semmi közünk se lenne hozzá. Dávid ezáltal egy nyílt csatának enged teret, ami be is következik, méghozzá saját családjában. Tetteinknek mindig van következménye!  Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Szóljon hozzá