Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. november 29.

Velünk az Isten – 2020. november 29.

„Tudod-e azt, hogy eleitől fogva, az embernek e földre helyezése óta az istentelenek vigassága rövid ideig tart, és az elvetemültek öröme egy röpke pillanat? (Jób 20,4)

Az idő relatív. Einstein óta ez tudományosan is bizonyított. A tudós a következő szemléletes képpel tette érthetővé elméletét: “Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Na, ez a relativitás.” Szép elmélet és igazság, de a megpróbáltatás terhe alatt roskadónak ez nem jelent vigasztalást.

Cófár beszédéből kitűnik, hogy az istentelenek vigassága rövid ideig tart, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy egész életükben vigadozhatnak is, mert az örökkévalóságban nem fognak. Ezzel szemben az igazak, ha szenvedniük is kell, életük örök lét. Ezt az igazságot fogalmazza meg a zsoltáros is: „nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor és a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész.” (Zsoltár 1.)

Cófár beszédében az igazságról szól, még akkor is, ha csak részigazság. A szenvedő ember életében azonban nemhogy a részigazság, de még az igazság sem jelent semmit.

Ebben a helyzetben a megértés, a részvét, az együttérzés és a kegyelem jelenthetné a segítséget, vigasztalást. Jóbnak most erre lenne szüksége. Cófár ehelyett gőgösen, ingerülten osztja az észt, az igazságot, a bölcsességet. Beszédében pedig saját magát is leleplezi. Magatartásával, beszédével pontosan azt teszi, ami ellen „prédikál”. Nem váltunk-e mi is igazságot osztó ítélő szónokká miközben „kiprédikáljuk” saját magunkat? Isten kegyelmére van szükségünk. Kérjük szüntelen a Vigasztalás Urát, Aki biztos mentsvár minden relativitás ellenére, hogy maradjon mindig velünk: Ó, jöjj, ó jöjj el, Napkelet, Hogy megvigasztald népedet. Ámen.

Kiss Szabolcs,

Apa

Szóljon hozzá