Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. november 12.

Velünk az Isten – 2020. november 12.

„Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.” (Jób 3,1)

Akkor is ki tudom mondani, hogy Isten jó, ha nehéz az élet?  Mi van ha Isten túllépi tűréshatárunkat? A Biblia látszik, hogy az élet könyve, hiszen a hősei igazi húsvér emberek, akiknek meglátjuk az emberi oldalukat is: a gyenge pillanatukat, a bukásukat, a hitbeli csődjüket. Itt van Jób, aki elveszíti családját, és mindenét. Mélységbe kerül, és kétségbeesése kitör belőle: megátkozza születése napját. A születése napját, amit mi évente tortával ünneplünk, egyszerűen ő semmisé akarja tenni. Felteszi a miért kérdéseit, és emberileg érthető mindez. Fellázad sorsa, és Isten ellen.

Jézus a kereszten feltette a kérdést: Én Istenem miért hagytál el engemet? Ő akkor megjárta a poklok poklát értünk, hogy nekünk ne kelljen többé egyedül lennünk a szenvedésben. Isten nem csupán kárpótol a szenvedésért, hanem részt is vesz benne. Ez az egyik legnagyobb vigasztalásunk, hogy Isten velünk van, akkor is, ott is a szenvedésben. Ezért ne vegyük le Róla tekintetünket, hiszen a kút mélységében, csak felfele lehet nézni. Megtörténik, hogy Isten néha hosszú pórázra engedi az ördögöt, de nem ad neki diadalmat.

Egy történet szerint egyszer egy jószívű ember az országúton, ahol nehéz autók száguldottak végig, megpillantott egy békát. Odament hozzá, fölvette a tenyerébe, ki akarta vinni az országút szélére, ahol nem gázolják el a kerekek. A kis béka megrémült, ijedten tekintett megmentőjére és minden igyekezetével azon volt, hogy kimeneküljön a meleg, puha tenyérből. Az ember kénytelen volt a kis ostoba jószágot erősebben megmarkolni, úgy hogy ijedt szíve lüktetését ott érezte az ujjai között és így vinni félre, ki a veszélyből, az országút szélére, a fűbe. Végül sikerült kimenekítenie, de a békát erősen kellett a kezében tartania, amit meg is érzett a kis állat.

Merjünk az Ő kezébe simulni, akkor is, ha semmit sem értünk. Hiszen azért fáj a szorítása, mert talán rugódozunk Ellene! Isten ott van velünk a szenvedésben is.

Csatári Leila

Szóljon hozzá