“Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás után következő évben. Megkérdezte Dávid emiatt az URat, és az ÚR ezt mondta: Saulért és az ő vérszopó háza népéért van ez, mivel megölte a gibeóniakat. Hívatta tehát a király a gibeóniakat, és beszélt velük. A gibeóniak pedig nem az Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emóriak maradékából, akikkel Izráel fiai esküvel kötöttek szövetséget. De Saul mégis kereste az alkalmat, hogy kiirthassa őket Izráel és Júda fiai iránti buzgalmából. Dávid tehát megkérdezte a gibeóniakat: Mit tegyek értetek, és mivel engeszteljelek meg titeket, hogy áldjátok az ÚR örökségét?” (2Sám.21,1-3)
Olvasandó – 2 Sám.21,1-14
Dávid király életének Mai Igénk szerinti eseménye olyan, mint egy történelemszelet.
Mint az emberiség történelmének minden szelete, ez is azt bizonyítja mennyire bűnei hatása alá tud kerülni az ember. Még az Isten embere is! Isten Saul királynak egy rég elfelejtett tette miatt a gibeoniakkal szemben büntette népét. Dávid megkérdezte az Urat miért büntette éhínséggel a népet? De a gibeóni embereket és nem Istent kérdezte arról, hogyan szolgáltasson igazságot a rajtuk elkövetett bűn miatt.
Az erőszak erőszakot vált ki, Isten igazságossága pedig megköveteli, hogy a bűnt büntetéssel sújtsa és akár már életünkben elégtételt adjon az elkövetett rossz miatt. Az ítélet végrehajtásra került, de a kegyelemnek is megvolt a maga útja, mert Isten nem áll meg az ítéletnél. Itt, a történet szerint is kegyelme győzelmének útját készítette elő!
Ha még az Isten népéhez tartozók, sem tudnak hiteles életet felmutatni a Krisztusba való oltottságukról, az Isten kegyelmének megtapasztalásáról, a minden érdem feletti isteni kegyelem megtapasztalásáról, hogyan lehetnek példa mások, a világ számára?!
Vonatkoztassuk ezt személy szerint magunkra! Példa vagyok-e a körülöttem élők számára, a világ számára? Tudok-e és szeretnék-e úgy élni az ÖRÖKSÉGEM IGÉRETÉBEN, Krisztus Megváltottjaként, hogy mások számára is vonzóvá váljon a Krisztus Urunk drága vérén megszerzett örökség? Látják az életemben, hogy fontosabb, mint a Világ Öröksége? Hallják sokan tőlem: áldás az Úrnak Öröksége és áldom én, mert mindenek ellenére, EGYEDÜL KRISZTUS által az enyém lehet??? Akkor éhínség volt, Dávid kereste az okát! Járvány sújtotta életünkben átértékeltük a mindennapjainkat?! Luther Márton is az elmúlás, a halál miatt kezdett aggódni az üdvösségéért?!
Foglalkozom azzal, hogy: mit cselekedjem? Mit tegyek, hogyan adjam át minél több embernek az Ő Igazságának és Kegyelmének Ígéretét? Emésztem magam rajta: hogyan beszéljek a ”múlandóság kertjeiben”megfordulóknak, éppen most, amikor sokan találkozhatunk: az Ő Országáról, Krisztusnak Engesztelő Elégtételéről az „én bűneimért.”
A reformátorok rátaláltak a KINCSRE és továbbadták nekünk!
A mienk a reformátori Igazság! EGYEDÜL KRISZTUS ÁLTAL, EGYEDÜL KEGYELEMBŐL! Egyedül Hit által! Csak Általa és Vele lehet nekünk igazi életünk, temetőkön túlmutató IGAZI ÖRÖKSÉGÜNK! Kegyelmének győzelmes útját készíti számunkra is!
Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak