“Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak a tanítványaihoz: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek: tőle féljetek!” (Lk 12,1-5)
Akárhová ment Jézus, óriási tömeg követte, mert gyógyításainak híre messze eljutott, a tanítása a leghitelesebb volt. A világi hatalmak ezt ma is tudják, hogy a templom az a hely, ahol “tömeget” lehet megszólítani. Jézus a tanítványokat a farizeusi kegyességtől akarja megóvni, ne váljanak képmutatókká, mert az igének tükre úgyis leleplezi őket. Másodszor Jézus arra inti őket, hogy ne befolyásoltassák magukat magatartásukban a földi hatalomnak se kisszerű, se egészen magas szintű képviselőitől, ha ezek esetleg kérkednek, hogy döntő hatalmuk lehet lelkészek, presbiterek vagy a gyülekezeti tagok felett. Sokan nem tudnak egy egészséges határt húzni, és azért a bizonyos “támogatásért” kivetkőznek egyházi mivoltukból. Jézus nem titkolja, hogy a világi hatalom elveheti tőlünk a biológiai életünket, de a lelket nem. Hiába próbálja a megalkuvó ember biztosítani földi érvényesülését (poziciók megszerzése, jó munkahely, tekintély, elismerés, pénz), ha a végső ítéletben elveszíti az életet. Ezért igazán Isten útján kell járnunk, nem az ideig-óráig kérkedő földi előjárók tetszéséhez igazítsuk életünket, hanem Jézus akaratához, bízva az Atya gondviselésében. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek