„Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségemre.” (1Móz 9,12-15a)
Az alábbi igerészben, versekben egy csodálatos dolog tárul az olvasó elé a szivárvány képében. Ez a kép a szövetségkötés jele. Milyen szép és sokat kifejező jelkép! A nap sugarai visszaverődnek a felhőkről, amelyek ítéletről fenyegetnek, hogy megnyugtassák az emberi szívet, mivel Isten szövetségéről megemlékezéséről szólnak. Az Úr megemlékezik az ő népéről és nem hagyja egyedül. Valahányszor megjelenik az ív a felhőben, Isten szeme nyugszik rajta és emlékeztet a szövetségkötésre és arra, hogy az Úr nem hagyja az övéit, akik benne hisznek. Igénk mai aktualitása pedig pont ebben rejlik, hogy nem vagyunk egyedül, mert az Úr velünk. És a mostani időszakban különös erőt tud adni, akkor, amikor borúlátóak vagyunk, akkor, amikor bezárva vagyunk. Az Úr így érkezik ma felénk és emlékeztet, és így erősít, hogy az Úr szeme rajtunk s vigyázz reánk. Ahogy egykor Noé idejében kapták az Úr bátorító szavát, ma mi is kapjuk. Egy dolgot kell csak tennünk, elindulni az Úr útján. Tegyük ezt! Ámen!
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd