Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. június 21.

Velünk az Isten – 2020. június 21.

     „Isten így szólt Izráelhez éjjeli látomásban: Jákób, Jákób! Ő pedig felelte: Itt vagyok! És mondta: Én vagyok az Isten, a te atyád Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott téged. Lemegyek veled Egyiptomba, és bizonyosan fel is hozlak onnan. És József keze fogja majd le a szemedet.” (1Móz 46, 2-4)

         Jákób készül a nagy találkozásra a halottnak hitt fiával, Józseffel. Nagyon kötődött ehhez a gyermekhez, hisz Rebeka szülte neki, akiért hajlandó volt tizennégy évig is szolgálni Lábánnál, mert nagyon kedves volt a szívének, és semmilyen áldozat nem volt túl sok a számára csakhogy felesége lehessen.

        Annyi gyászos és keserű év után íme nem remélt lehetőség nyílik Jákób előtt, hogy még mielőtt a sírba szállna magához ölelheti élő, szeretett gyermekét. Magam előtt látom Jákóbot, és úgy el tudom képzelni , mekkora öröm járta át a szívét, amikor realizálódott benne ez az óriási lehetőség. Valami hasonlót érezhetett, mint én, amikor pár évvel ezelőtt  nagybeteg édesanyám még élt, és egy alkalommal szólt a telefon, a húgom hívott s közölte velem, hogy édesanyám állapota rossabbra fordult. Én azonnal autóba ültem, és hazafelé menet csak azért imádkoztam, hogy még életben találjam, amikor odaérek. Megadatott. Szavakba nem önthető az az öröm, amit akkor éreztem, amikor még egyszer megölelhettem.

       Bizonyára Jákób a lehető leggyorsabban szeretett volna Egyiptomba jutni, hogy még egyszer utoljára láthassa és magához ölelhesse Józsefet.  Nagyon idős már, ki tudja meddig él még, sietni kell, az öreg ember másként viszonyul az idő múlásához, nem úgy, mint a fiatal. Ehelyett úgy tűnik, mintha Jákób nem fogná sietősre a dolgot, Beérsebában időzik. Áldozatot mutat be Istennek. Talán kétségei vannak: jó ötlet-e Egyiptomba menni, hiszen az Úr Kánaánt ígérte Ábrahámnak, Izsáknak és neki is? A szíve röpítené fia felé, semmit nem kíván ennél jobban, de lábai mintha földbe gyökereztek volna, nem akarnak előre mozdulni. Miért? Miért lett olyan körültekintő Jákób?

       Sokat megélt már ő hosszú élete során, és megtanulta, hogy a kínálkozó lehetőség még nem jelent szabad utat, ha az Isten hallgat. Jákób nem akar addig elindulni, bármennyire szeretné, amíg Isten azt jóvá nem hagyja. S bizony az Úr  eloszlatja a Jákób kételyeit, feloldja félelmét, s megígéri, hogy vele megy Egyiptomba, sőt affelől is biztosítja – közvetett módon -, hogy a találkozás biztosan létrejön, hisz József fogja majd be a szemeit, azaz ott lesz mellette, amikor távozni fog e világból.

      A hívő ember számára nem szív óhajtása, nem a szeretett hozzátartozó hívása, nem a körülmények alkalmas vagy alkalmatlan fordulatai a legfőbb mozgatóerő. Isten szavát semmi sem múlhatja felül, semmi sem előzheti meg. Csak annak az útnak van értelme, ahová ő velünk jön. Ámen.

                                                                                              Szilágyi Balázs,

                                                                                              Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá