Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. július 12.

Velünk az Isten – 2020. július 12.

 “Amint közeledett a fáraó, Izráel fiai fölemelték a szemüket, és íme, az egyiptomiak a nyomukban voltak. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és az ÚRhoz kiáltottak Izráel fiai.Ezt mondták Mózesnek: Hát nincsenek Egyiptomban sírok, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem megmondtuk neked Egyiptomban: hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak! Mert jobb lett volna szolgálnunk nekik, semhogy itt a pusztában haljunk meg. Mózes pedig azt mondta a népnek: Ne féljetek, álljatok helyt! És meglátjátok az ÚR szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek. Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem látjátok! (2Móz 14,10-13)

      Mózes és a nép elindult Kánaán felé. Úgy tűnik, a fáraó hagyja őket békében elmenni. A nép azt gondolhatta, hogy egy szép kirándulás következik, és nemsokára célba jutnak. Végül is nem olyan nagy dolog megtenni ezt a rövid utat az Ígéret földjéig, mindössze két hét és már is a tejjel és mézzel folyó Kánaán szépsége tárul majd eléjük.

      Csakhogy Isten egy kicsit másképp gondolta. Egyfelől az út sokkal hosszabb lesz mint gondolják (40 év), másfelől nem olyan lesz, mint egy kellemes kirándulás, hanem ellenkezőleg, lesz sok nehézség és megpróbáltatás rajta. Az első ilyen nehézség már rögtön az elindulás után következik. A fáraó megbánta, hogy elengedte az Isten népét, ezért azonnal üldözőbe veszi őket a seregével. Amikor a nép ezt látja, félelem költözik a szívébe, és már is panaszkodni kezdenek Mózesnek.

     Mi úgy szeretnénk leélni az életünket, hogy lehetőleg soha ne kelljen a legkisebb nehézséggel sem szembenézni. Kivétel nélkül mindannyian csendes vizeken szeretünk evezgetni, s ha lehet soha ne találkozzunk viharral. Ez annyira logikusnak illetve természetesnek látszik. De Isten ezt nem látja így jónak. Miért? Talán kedvét leli abban, ha az övéi kínlódnak, bajokkal küszködnek? Szó sincs erről! Akkor miért nem vezet úgy minket az életen át az örökkévalóság, az ő országa felé, hogy semmi rosszat ne tapasztaljunk az utazás alatt?

     Istennek minden oka meg van arra, hogy így cselekedjen, ugyanis nála jobban senki se ismer bennünket, hisz ő teremtett minket. Tudja milyen az emberi természet, a bűn miatt megromlott természetünket is nagyon jól ismeri. Milyenek vagyunk mi? Ha jól megy dolgunk, ha mindenben sikeresek vagyunk, ha semmiben nem szenvedünk hiányt, akkor nagyon hamar megfeledkezünk Istenről. Figyeld meg, ha minden szép és jó az életedben észreveszed magadon, hogy kevesebbet imádkozol, nem érzed úgy, hogy szükséged van az Úr segítségére. A bajban azonban gyakrabban imádkozunk, sőt, imáink sokkal mélyebbek, őszintébbek és szívből jövőek. A nyomorúság idején sokkal közelebb érezzük magunkhoz Istent. Ezért volt szüksége egykor Isten népének is a nehézségekre a pusztai vándorlás idején, és nekünk is életünk során, mert szenvedéssel akar formálni minket a Mester. Tehát “ne féljetek… és nézzétek az Úr szabadítását…” Ámen.

                                                                                          Szilágyi Balázs,

                                                                                          Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá