„Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki.” (Lukács 1, 45)
Napjainkban nem szívesen vállalnak áldozatot az emberek. A könnyű, fáradtságmentes és egyszerű módszerek korát éljük. Sokan akarnak intelligensek lenni tanulás nélkül, sikeresek lenni erőfeszítés nélkül, lefogyni éhezés nélkül, meggazdagodni munka nélkül és boldognak lenni hit nélkül. Egy hasonlattal élve, úgy tűnik, hogy sokan akarnak elsőként beérni a célba anélkül, hogy elindulnának a versenyen. Isten sohasem gyakorolt olcsó kegyelmet az övéin. A választott nép vándorolni kényszerült a pusztában, az ígéret földjéért pedig meg kellett harcolniuk és a babiloni fogságban bűnbánatot kellett tanulniuk. Jézus Krisztus sem végezte el a mi megváltásunkat a biztonságot nyújtó tisztes távolágból, hanem közénk jött és értünk szenvedett. Az ő eljöveteléhez is szükség volt a hívő emberek alázatos áldozatkészségre: Mária szelídségére, József bátorságára. Keresztelő Jánosnak, a Jézus előhírnökének születése sem volt áldozatmentes, hiszen Erzsébet már idős volt, Zakariásnak pedig – a kételye miatt – hordoznia kellett a némaság terhét.
„Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki”. Ezt a várandós Erzsébet mondta, a szintén áldott állapotban lévő Máriának. Hogy pontosan kire mondta, hogy boldog, azt nehéz lenne megállapítani. Boldog lehetett Zakariás, aki körvonalazódni látta az Úr tervét, vagy Erzsébet, aki a fogantatás után „elrejtőzött öt hónapig” (24 v.), vagy mindazok, akik isteni jelnek vélték az idős házaspár gyermekáldását. Úgy gondolom, hogy mindenkire igaz a „boldog” jelző, akik hittel közelítették meg az eseményeket.
Istennek sok bátorító és megtartó üzenete szól hozzánk a Szentírásban, amelyek beteljesedése mindig nagy örömöt gerjeszt bennünk. A lényeg, hogy mindig hittel éljük meg a történéseket, akár jónak, akár rossznak ítéljük azokat. Az előttünk járó hithősök példát mutattak nekünk, most rajtunk a sor, hogy vállaljuk fel az áldozatkész hitet, amely boldogságra vezet. Fogadjuk meg Pál apostol bíztatását: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet” (1Tim 6, 12). Ámen.
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti