Velünk az Isten – 2020. február 5.

 „Jézus pedig Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélektől vezetve a pusztában töltött negyven napot, ahol az ördög megkísértette. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett.” (Lukács 4, 1-2).

A kísértés mindig valami szépet ígér, de ártalmas rútságként valósul meg. Megelégedettséget ajánl, ám valójában zúgolódást és békétlenséget hoz. Hatalmat és jólétet kínál, de igazából kiszolgáltatottá tesz. A csábítás pillanatában, a háttérbeszorított romboló igazságot általában nem érzékeljük, mert túlságosan magával ragad a szemünk elé tárt hamis fényesség. Aztán a rabul ejtett állapotból már nagyon nehéz kiszabadulni, de nem lehetetlen.

A legjobb lenne már rögtön a legelején nemet mondani a kísértőnek, úgy ahogyan Jézus is tette. Vannak, akik azt gondolják, hogy neki sokkal könnyebb volt ellenszegülni az ördögnek, mert ő Isten fia volt és ebből fakadóan nagyobb erővel bírt, mint mi. Én azonban úgy hiszem, hogy Jézus sohasem élt vissza az isteni hatalmával. Ő nem tette könnyebbé önmagának a megpróbáltatásokat és nem játszotta meg magát a szenvedéstörténetben. Ő valóban éhezett, amikor napokig nem evett, valóban szomorú volt a Gecsemáné kertben, valódiak voltak a könnyei Lázár sírjánál és Jeruzsálem közelében, a kísértésben pedig ugyanolyan kiszolgáltatott volt, mint mi.

Mégis hogyan tudnánk Jézushoz hasonlóan eljárni a gonosz kísértésével szemben? Jó lenne tudni erre a kérdésre a választ, mert ha az Úr nem használta az isteni erejét abban a helyzetben, akkor nekünk is sikerülhet ellenállni. A megoldást az első versben vélem felfedezni: „Jézus pedig Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélektől vezetve a pusztában töltött negyven napot”. A Szentlélek Isten tehet minket erősekké, kitartókká, állhatatosakká és felkészülté, a Lélektől vezérelve tudunk ellenállni a gonosz támadásának. Csakhogy a Szentlélek nem feltűnősködik az életünkben, éppen ezért könnyen meg is feledkezhetünk róla és a háttérbe szoríthatjuk, mert mindig akad valami, ami látszólag fontosabb. Fogadjuk meg az ige általi lelkesítést: „Minden alkalommal minden imádsággal és könyörgéssel imádkozzatok a Lélek által. Ebben legyetek éberek minden állhatatossággal és könyörgéssel” (Ef 6, 18).

            A minden kegyelemnek Istene, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Jézus Krisztusban, a Szentlélek által tegyen titeket tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Vélemény, hozzászólás?