“…azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.” (Lk 10, 20-b)
Idős tanítónak hálálkodik e szavakkal volt tanítványa: ” Emlékszik-e tanító bácsi arra, amikor alaposan elfenekelt?” (abban a korban még nem tiltották a hathatós nevelési módszereket). A tanító bácsi elkeseredetten kérdezett vissza: “Fiam, csak ennyire emlékszel a négy évnyi együttlétünkről? Sajnálom…”
Mérhető-e a nevelői munka? Vannak-e látható jelei a a lelkipásztori munkának? Hogyan hat a hirdetett Ige? A példaadó élet hogyan csapódik le gyermekeink és unokáink életében?…Megannyi kérdés, amelyekre a választ a tapasztalat adja meg.
A kiküldött hetven tanítvány örömmel számol be a Mesternek küldetésük látható eredményeiről. Igy dicsekednek: “Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által”. Szerencse, hogy ezt is hozzáteszik: a te neved által. Ekkor mondja Jézus ezt a kiemelt mondatot, amelyben azt juttatja elsősorban kifejezésre, hogy az embernek egész tevékenysége az Isten színe előtt játszódik, majd Ő méltányolja vagy ítéli meg egész életünket. Mindenkinek az életében az a legfontosabb, hogy az élet ura mit szól majd róla. Lehet a világ vagy a másik ember (az embertárs) elítél, de Isten beírja nevedet az élet könyvébe, vagy fordítva is igaz lehet. A te személyes életedben arra törekedj, hogy bekerülj az Élet könyvébe.
Mondanak és írnak is rólad,
Majd az Isten is szól rólad,
akkor majd az Igazság beszél,
Isten írásában te is ott lehetsz.
Ámen.
Fodor Lajos