“Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.” (Jel 21,9.b)
Sok felé faluhelyen, esküvők napján olyanokat akiket nem hívnak meg a lagziba felsereglenek, hogy “megnézzék a menyasszonyt”. Ki állnak a kapukba, kiülnek a templom körüli padokra, hidak karfáira s várják, hogy jöjjön a násznép. Egyesek még a templomba is beülnek, hogy jobban lássák az ifjú part, s a karzatból végignézik az esküvőt.
Te aki olvasod nem csupán néző lehetsz, hanem hivatalos az eseményre. Sőt ha jobban belegondolok, te lehetsz, mi vagyunk a menyasszony, a Jézus jövendőbelije.
A mennyből leszálló Jeruzsálem, a város, csupán a ruha, a külső, s Isten népe, a hívő gyülekezet maga, Jeruzsálem lakosa a test, a szépséges szűz, aki epedve várja vőlegényét, Urát, Krisztusát, s akibe szerelmes a Bárány. Annyira szerelmes beléd, hogy belehalt érted.
Isten maga öltöztet fel, hogy méltók lehessünk, ő tisztít meg, ő mossa el a bűnt. Jézus vérén át, a Bárány vérén át, visz s tísztít meg Atyánk. Felékesít, s jobbá tesz, mert az ő Fia a legjobbat érdemli. S majd ő vezet “oltárhoz”.
Tükörből nézd végig a készületeket, magadat nézd, lásd mostani rútságod, lásd bűneid, lásd hányszor feküdtél már össze mindenféle hitvány alakkal, hazug csábítóval. Kicsit szégyeld magad és hagyd, hogy Teremtőd letörölje könnyeid és felkészítsen. S hagyd, hogy a Fiú majd, az igazi, a vőlegény, örökre magához öleljen. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod