“Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.” (János 1,4)
Valahányszor a János evangéliumát kezdem el olvasni és értelmezni, mindig új megvilágításban látom az Isten tervét. Valahonnan elindít a mi mennyei Atyánk, hogy megérkezzünk a biztos célba, lássuk az ő tervét, ugyanakkor azt is ismerjük fel, hogy Ő bennünket is felhasznál.
János evangélista nemcsak a teremtés előtti kezdetet láttatja újra, az ő örömüzenete ez: A teremtő Isten az ő egyszülött Fiában új kezdetet jelöl az emberiség történelmében, egy új világrend születik, a megváltásnak, a kegyelemnek a korszaka kezdődik el az újszövetség kötésben, újból kezét nyújtja felénk, nekünk csak el kell fogadni ezt a leereszkedést, a megnyilatkozó szeretetében újra indulni.
Életet és élet lehetőséget óhajtunk és várunk. A keresésben, ha elvétjük az irányt, zsákutcába jutunk, mellékvágányra fut életünk vonata. Isten a legjobb irányt mutatja: a betlehemi jászolbölcső felé, egy kisded felé, akiben gyönyörködik az Atyának lelke, a világosság felé, a Megváltó felé, “ki az Úr Krisztus a Dávid városában” Nála nélkül semmit sem tehetsz, neki adatott minden hatalom mennyen és földön, csak benne van az üdvösség. Személyesen neked ragyog fel a betlehemi csillag, hogy az életbe vezessen.
Ragyogd be egemet
azzal az isteni fénnyel,
mely bizonyossá tesz:
Egyedül benne lehet
istenes élet.
Ámen.
Fodor Lajos