„Íme, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nekem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. … Itt végződnek a Jób beszédei.” (Jób 31, 35 és 40)
Egy nagy lélegzetvételű beszéd utolsó sorait olvashatjuk fent. Többet nem szól már Jób barátaihoz, a Témánból való Elifázhoz, a Sukhból való Bildádhoz és a Naamából való Cófárhoz, és azok sem szólalnak meg többé.
A meddő vita, ami kialakult, Jób s három barátja között nem vezetett sehova, nincs kiút belőle, azaz van, de ahhoz Istennek kellene megszólalni, hogy miként is állnak a dolgok, s mi is az igazság valójában. És Isten majd megszólal, de előtte Elihu beszél, aki eddig háttérből figyel csupán mint valami független megfigyelő, de megelégeli a barátok egymásnak feszülését, s a vádaskodásokat. Megelégeli Jób nyafogását is, meg hogy fedhetetlennek érzi magát, miközben tudni való, hogy emberként mindenki gyarló, ő az aki elmondja a szenvedés nem feltétlen büntetés, lehet akár próbatétel, vagy Isten nevelő eszköze.
Persze a fenti ige nem Elihu beszédével foglalkozik, s nem is Isten válaszát tartalmazza, amit majd mond Jóbnak s három társának.
A fenti Ige Jób utolsó szavai és hallgatása. Lássuk mit kell nekünk látni s magunkkal vinni ebből.
Az igében Jób eljut arra a pontra, hogy az igaz válasz egyedül Istennél van meg. Jó tudni azt, hogy bizonyos dolgokra csak ő adhat neked is választ. Mert ő az aki mindent tud, és mindent jól tud. Lehet megteszi még a földi életedben beavat titkaiba, vagy választ ad kérdéseidre, de lehet az is, hogy csak majd minkor szemtől szembe látod őt, a mennyek országába ismersz meg bizonyos válaszokat.
A szó elszáll, de az írás megmarad. Jó, hogy Isten szava ma nem csupán éjszakai látásban, vagy jelenésben szól, de van írott formája is, jó hogy van Bibliánk, ahonnan tudhatjuk Isten akaratát. Minden kérdésünkre nincs benne válasz, de alkalmas a tanításra a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere.
Ha folyton beszélünk azzal nem csak az a baj, hogy a saját igazunkat bizonygatjuk, vagy folyton dicsekszünk esetleg nyavalygunk, de az álltalunk okozott zaj miatt nem halljuk meg Isten hangját… Tanulj meg néha elhallgatni. Csak légy egy kissé áldott csendben, s magadban békességre lelsz… Ámen
Jobb Domokos,
Ombod