“Azt mondták neki: Íme, megöregedtél, és fiaid nem a te utadon járnak. Most tehát tégy valakit királyunkká, hogy ő ítéljen fölöttünk, amint minden népnél szokás.” (1Sám 8,5)
Fájó szavak, melyek a szív mélyéig hatnak. A nép „gépfegyvere” egy egész sérelemsorozatot ereszt bele Sámuel szívébe: megöregedtél, a fiaid alkalmatlanok, a mi szokásunk, hagyományunk nem jó.
Az idő telik, a test öregszik. Kortárs énekes is kifejezi ezt: “Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden más. Aki tegnap fontos, mára elfelejtem már. Nem számít többé, úgy válunk köddé. Lehet, hogy fáj, nem is emlékszem majd rád. Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden szép. Ezernyi emlék, millió elfelejtett kép. Nem számít többé, úgy válunk köddé. Lehet, hogy fáj, nem is emlékeznek ránk.” (Majoros Péter “Majka”) Olyan korban élünk, melyben sokan ezt az amúgy természetes folyamatot szégyellik, nem akarják elfogadni, haszontalannak érzik magukat. Annyira szeretném, ha minden áhítatot olvasó szépkorú megértené, mérhetetlenül értékesek, nagyon nagy szükségünk van rájuk: a bölcsességükre, de legfőképpen az imájukra. Ne helyettünk, de értünk imádkozzanak!
Talán mégjobban fáj a második gondolat. Sámuel gyermekei nagyon messze estek az almafától. Erkölcstelen életet élnek, érthető, hogy nem bízik meg bennük a nép. Egy szülőt padlóra tud küldeni ez. Pedig mindent megtett. Ha valaki, akkor Sámuel próféta tényleg hiteles apuka volt. És fiai mégis szégyent hoznak rá. Szeretném, ha feloldana az önvádaskodás keserű érzéséből sokakat ez az Ige.
Generációs viták mindig voltak. A bírák kora véget ért, felkészül a királyság. Sámuel figyelmeztet arra, hogy a király ki fogja őket használni, de hiába mondja, ők látják a szomszéd népeknél, hogy a királyság a trendi. Hát legyen! Az államalapitás és István király ünnepe után nemsokkal elmondhatjuk, hogy a mi népünk életében is mindig vita volt ez: nyugat vagy kelet, szokások vagy modernitás… Sámuel az Úrhoz fordul, az Úr pedig megnyugtatja Sámuelt. Sem a konzervativizmus, sem a modernizmus nem fog megtartani. De a mindenek Ura igen. Az Úr pedig ott lesz a jövőben is. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka