“Sámuel pedig vett egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte EbenHáézernek, mivel azt mondta: Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sám 7,12)
Sámuel emlékoszlopot állít fel Mispa és Sén között. Mindezt azután teszi miután Izráel népe végre őszintén Isten felé fordul s megtér. Elfordul bálványaitól és csak Istenre tekint. Sámuellel együtt imádkozik és böjtöl – régóta nem volt már ilyen- és Isten meghallgatja őket. Ennek egyik kézzelfogható jele, hogy maga Isten egyedül harcol a filiszteusok ellen és megveri őket. Mily csodálatos imameghallgatás!”És hogyha néha-néha győzök,/Ő járt, az Isten, járt előttem,/Kivonta kardját, megelőzött. “- fogalmaz Ady egyik ismert versében (Jön az Isten).
Ilyen győzelem emlékére méltó emlékoszlopot állítani. Sámuel Mispa és Sén között állítja fel a követ. Mindkettőnek szimbolikus jelentése van. Mispa a nagy győzelem helye, olyan győzelemé, amilyenhez fogható már rég nem volt Izráel életében. Sénről azonban nem tudunk semmit. Mire akar rávezetni bennünket az ige? Azt hiszem arra, hogy emlékezzünk Isten életünkben mutatott nagy győzelmeire, de ugyanakkor ne feledkezzünk meg azokról a kicsi jelentéktelen győzelmeiről, amelyekről sokszor nem is tudunk. Vannak Istennek nagy, látványos, világraszóló tettei az életünkben, de olyanok is, amelyeket sokszor talán még észre sem veszünk. Nos, ez utóbbiakról se feledkezzünk el.
Azt mondja Sámuel: “Mindeddig megsegített minket az Úr!” Ez a megállapítás nemcsak a legutóbbi filiszteusok felett aratott győzelemre utal, hanem a még korábban elszenvedett kudarcokra is, amikor Isten ítélete volt rajtuk engedetlenségeik, bűneik miatt. A hívő ember így tekint vissza az életére, mint aki tudja, hogy Isten cselekedetei az ember javát szolgálják. Ítéleteivel nem elpusztítani, megsemmisíteni akarja az embert, hanem a megtérés útjára irányítani, hiszen ő nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen(Ez 33, 11).
Ne feledd: azok, akik az Urat szeretik, minden a javukra van (Róm 8, 28a). Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos