“És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Ef 4. 24)
Vannak vidékek, ahol a frissen nősült férfit “új embernek”, feleségét pedi “új asszonynak” nevezik. Mintha a házasság megújítaná mindkét felet. Valóban új helyzet teremtődik a házasság révén, a házastársak közösségi életet élnek, alkalmazkodnak egymáshoz, nem beszélve arról, hogy szeretik is egymást. Bizonyára lemondások is történnek, talán új szokások is meghatározzák mindennapjaikat, mégsem ez az új ember, akiről ez az Ige szól, sokkal inkább a teljesen megváltozott, újjászületett EMBER. Aki egyik napról a másikra megváltozik, szakít régi énjével, mert felismeri, hogy amit eddig követett Isten szerint haszontalan, sőt: szemét volt. A káros szenvedélyektől nagyon nehezen lehet megszabadulni, azt mondják, csakis egyik napról a másikra lehet lemondani róluk, fokozatosan nem vezet eredményre a kísérlet. Valameddig még fáj, szinte éget a régi én, de kitartással el lehet hagyni, le lehet mondani. Valahogy így történik ez az újjászületéssel is, egyik pillanatról a másikra következhet be, amikor az illető felismeri, hogy az új értelmesebb, logikusabb, célravezetőbb, hasznosabb, mint a régi. Szinte természetes, hogy szenvedéssel is jár, de ami utána következik, kárpótol mindent. Az igazság felismerése, a szentséges életre való törekvés, a jónak a cselekvése, az állandó adás, mások boldogítása, a lemondás, az önfeláldozás, az önzetlenség, a megértés, a szeretet- valamennyi az új ember jellegzetessége, erénye. Ehhez kéri állandóan Isten és Krisztus segítségét és tudja, csakis így lehet.
Uram, szégyellem,
hogy méltatlan voltam Hozzád,
de a te lelkeddel
engedelmes gyermeked lettem,
s újjá születtettem.
Ámen.
Fodor Lajos