Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2019. szeptember 6.

Velünk az Isten – 2019. szeptember 6.

“… az Úr Jósafáttal volt, mivel az ő atyjának Dávidnak előbbi utain járt, és nem kért segítséget a bálványoktól, hanem az ő atyjának Istenét kereste, és az ő parancsolatiban járt, és nem Izráelnek cselekedetei szerint. Azért az Úr megerősítette a királyságot az ő kezében, … gazdagsága és dicsősége igen nagy volt. És az ő szíve felemelkedett az Úr útjain…” (2Krón 17: 3-6)

Választás, következmény, végkifejlet. Ez a három szó jutott eszembe a fenti sorokat olvasva. Nem csak Jósafátnak de minden embernek, neked is ezeken kell túljutnod, vagy inkább ezek által élhetsz ha élsz a lehetőséggel, ha élni akarsz, élni most és élni örökké.

Jósafát nem a bálványoktól hanem Istentől kért segítséget, attól az Istentől aki a Dávid Istene. Sokszor hallja az ember, hogy csak egy isten van s ez alatt arra gondol akire akar, akit kiválasztott vagy megalkotott magának. Fontos tudni, tényleg egy létező Isten van, Jézus Krisztus Atyja, a bibliából megmutatkozó Úr. Őt kell keresni. Jósafát is segítségre szorult (akárcsak te) és segítséget kért, de nem úgy mint apja Ása aki a Szíriai királyt fizette le s kérte fel ellensége lerohanására. Jósafát nem emberekben, nem bálványokban hisz és bízik hanem Istenben. Az Ő utain jár, az Ő akaratát keresi… És te? És te a bajban kihez fordulsz? Hogyan döntesz? Kit választasz?

Ha valaki Istennel jár annak következménye van, az megerősödik, gazdagsága és dicsősége lesz. Most persze jönnek majd a példák, hogy hány szegény ember szereti az Istent és nem gazdagodott meg. Igen. De a gazdagság nem feltétlen pénzt jelent, meg pusztán anyagi javakat (persze Jósafátnak volt kincse és neked is lehet)… Aki Istennel jár az nem szűkölködik, az tud örülni annak amije van, nem a hiányt látja hanem az áldást, annak van fölöslege is. A mi világunk pazarló világ. Annyi ruhánk, ételünk van s pazarlódik el, hogy már az is Istenkáromlás. Nálunk a koldus nem mossa ki a göncét, csak elhajítja s szerez egy zsákkal tisztát. Valljuk be azt is, hogy Jósafát „kismiska” volt mondjuk az egyiptomi fáraóhoz vagy a kínai császárhoz képest, nem ő volt kora legnagyobb uralkodója, de népe szerette és volt mit a tejbe aprítani, gazdagsága és dicsősége volt. Láttam már ágyban fekvő beteg, de hívő embert aki nem panaszolkodott s ha az ember leült mellé kapott tőle erőt tartást reményt.

Aki végig Isten mellett marad, annak a szíve az Úrhoz emelkedik. Nem száll fejébe a dicsőség, nem magának köszöni a felemelkedést a boldogulást. És nem töri meg a sanyarú sors sem… Igazából nincs is nyomorúság ha a szíved Isten tenyerén van.

Emeld fel te is szíved testvér az Élő Istenhez s maradj vele mindvégig. Ámen!

Jobb Domokos,

Ombod

Szóljon hozzá