Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2019. szeptember 24.

Velünk az Isten – 2019. szeptember 24.

“Jósiás páskát is tartott az Úr tiszteletére Jeruzsálemben, és levágták a páskabárányt az első hónap tizennegyedik napján. Szolgálatba állította a papokat, és az Úr házának szolgálatára buzdította őket. A lévitáknak pedig, akik egész Izráel tanítói voltak, és az Úrnak voltak szentelve, ezt mondta: Helyezzétek el a szent ládát a templomban, amelyet Salamon, Dávid fia, Izráel királya épített. Nem kell többé a vállatokon hordoznotok. Most már Isteneteknek, az Úrnak és népének, Izráelnek szolgáljatok! Készüljetek családonként és beosztásotok szerint, Dávidnak, Izráel királyának és fiának, Salamonnak az előírásai szerint…” (2Krón 35,1-4)

Izráel népe a nemzeti lét kezdetén páskával ünnepelte az egyiptomi szabadulását, most önálló nemzeti létének vége előtt szintén páskaünnepet tart. Jó let volna ezt őszintén és tisztán folytatni, hogy ez a lét megerősödjön és Istent keresve éljenek az “Igéret Földjén.” Az első páska ünnepét a szabadság hajnali fénye vette körül, itt már felcsillan a fogság előrevetett árnyéka. Ünnepeltek ugyan páskát Ezékiás idejében is és feljegyezték róla, hogy hozzá fogható ünnep nem volt Salamon óta, de az itteni tudósítás szerint Izráel királyai közül senki nem ült ilyen páskaünnepet Sámuel próféta óta, aki az első királyt kente fel Izráelnek Saul személyében. Nincs szó ebben a tudósításban nagy vigasságról és örömről, de van szó arról, hogy erős fogadással visszatérnek az ősi tiszta hagyományokhoz, a gyökerekhez, amiből lehet táplálkozni. Jósiás rendelkezése szerint tartják meg az ünnepet. Az istentiszteleti megújulás minden szent erőfeszítése sem volt elegendő ahhoz, hogy elfordítsa az isteni ítéletet, mert valahol a hitelesség megrekedt. A léviták Dávid idejében a ládahordozás szolgálatát kapták és ennek a szolgálatnak megszűnte után a templomi éneklést látták el, úgy most királyi rendeletből a páska körüli szolgálat lett az új feladatuk. Szolgálat – halljuk mi is sokszor a templomi szószékekről. Miben mutatkozik ez meg életünkben? Meglátjuk-e a szolgálat lehetőségét? Élünk az alkalmakkal őszintén? Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Szóljon hozzá